Alba
23
:
31
DVSC
DVSC
31
:
23
Vasas
DVSC
32
:
29
SAVE
NEKA
19
:
30
DVSC
GYŐR
35
:
23
DVSC
DVSC
31
:
19
DKKA
DVSC
26
:
36
BIET
ODEN
33
:
30
DVSC
DVSC
36
:
24
BÉKÉ
MKC
30
:
23
DVSC
DVSC
27
:
22
BUDU
DVSC
39
:
29
MTK
DVSC
31
:
24
BRES
DVSC
35
:
24
BUDA
CSMB
29
:
29
DVSC
VÁC
27
:
30
DVSC
DVSC
23
:
30
CSMB
KKC
23
:
33
DVSC
DVSC
30
:
23
KOZÁ
BRES
38
:
28
DVSC
VÁC
26
:
26
DVSC
BUDU
21
:
27
DVSC
GYŐR
25
:
23
DVSC
DVSC
22
:
35
ODEN
DVSC
21
:
24
FTC
DKKA
23
:
36
DVSC
BIET
27
:
31
DVSC
DVSC
39
:
27
Alba
DVSC
29
:
28
GYŐR
Vasas
22
:
32
DVSC
SAVE
27
:
36
DVSC
DVSC
32
:
29
NEKA
GYŐR
29
:
28
DVSC
DVSC
34
:
29
MKC
DVSC
28
:
29
Vipers
DKKA
28
:
38
DVSC
Vipers
VS
DVSC
BÉKÉ
25
:
32
DVSC
DVSC
VS
MKC
MTK
VS
DVSC
DVSC
VS
KKC
DVSC
VS
VÁC
KOZÁ
VS
DVSC
BUDA
VS
DVSC
DVSC
VS
GYŐR
FTC
VS
DVSC
A DVSC női kézilabdacsapatának történetét 1948. május elsejétől számíthatjuk. Bokor Ferencnek, a MÁV-igazgatóság pénzügyi ellenőrének felhívására ugyanis ekkor gyűltek először össze a kézilabdát szerető debreceni lányok, akik elsősorban vasutas szülők gyermekei közül kerültek ki. A frissen alakult gárda első mérkőzése nem sikerült valami fényesen, a Békéscsabai Lokomotív 13:1 arányban legyőzte debreceni testvércsapatát. A folytatásban azonban egyre többször és többször mutatta meg oroszlánkörmeit a hamarosan Lokomotívra keresztelt együttes (innen a máig használt Loki név). Aztán az újra Törekvés néven szereplő együttes 1955-ben megnyerte a kispályás országos bajnokságot. Az aranyérem után néhány évvel azonban – már újra DVSC néven – kiesett a csapat az első osztályból.
Ezután jött a két szűk évtized, mire 1979-ben végre sikerült a feljutás, a sors fintora, hogy ekkor sem DVSC, volt a csapat neve, a Loki DMVSC-ként jutott vissza a legjobbak közé, ahonnan azóta egyszer sem hiányzott.
A csapat előbb megszilárdította helyét a legjobbak között, majd 1981-ben, Komáromi Ákos érkezésével elindult a történet legfényesebb időszaka. A klubhoz ma is ezer szállal kötődő legendás mester néhány év alatt a dobogóra vezette a korábban a kiesés elkerüléséért küzdő együttest, s 1985-ben Magyar Népköztársasági kupát nyert a Debrecen. A nyolcvanas évek közepén már a város és a régió legnépszerűbb, legsikeresebb csapata volt a Loki, amely 1987-ben megszerezte második hazai kupagyőzelmét, majd ugyanebben az esztendőben következett az a siker, amelyet azóta sem felednek a piros-fehér szurkolók. A még mindig DMVSC néven szereplő csapat bajnoki címet nyert.
A bajnoki cím megnyerésekor a Loki már túl volt első európai kupadöntőjén, az IFH-kupa 1985/86-os kiírásában a csapat a keletnémet SC Leipzig ellen veszette el a finálét. A debreceni szurkolók hamar ráéreztek a nemzetközi kupacsaták ízére, ráadásul a nyolcvanas évek végén, illetve a kilencvenes évek elején újabb három MK-trófea is került a vitrinbe. S jöttek az újabb európai finálék. Az 1989/90-es szezonban a Rosztelmasz Rosztov ellen nem volt esély a KEK döntőjében, ám ugyanebben a sorozatban 1992-ben csak idegenben lőtt több góllal nyerte meg az aranycsatát a Radnicski Belgrád. Két évvel később az EHF-kupában újra kísértett az idegenben lőtt gólok átka, a dán Viborg csente el így a trófeát a DVSC elől. A kárpótlásra egy évet kellett várni, 1995-ben a norvég Bakkelagets Oslo volt az ellenfél az EHF-kupa döntőjében, s ekkor már a Lokinak kedveztek a korábban többször is elátkozott idegenben lőtt gólok. Megvolt az első európai kupasiker, amely után ezrek várták a lányokat a debreceni repülőtéren. A következő évben a DVSC megcselekedte azt, amit még soha senki a női EHF-kupában: megvédte címét a norvég Larvik ellen, méghozzá újfent idegenben lőtt több góljának köszönhetően.
A rendszerváltás utáni időszakot a magyarországi nagyegyesületekhez hasonlóan a sok szakosztályt működtető DVSC is megsínylette. A klub megszűnt, a DVSC kézilabdacsapata életben maradt. A szurkolók igénye egyértelmű volt, a város is a DVSC Kézilabda Kft. mellé állt, a Loki átvészelte a nehéz korszakot, sőt 2001-ben döntőt játszott a Magyar Kupában. A DVSC a következő évtizedben is ott volt a honi élmezőny közelében, majd egy helyi vállalkozó többségi tulajdonosként való belépése után kétszer is bajnoki döntőt játszott a csapat, s szerepelt a Bajnokok Ligája csoportkörében is. Ez a korszak 2011 őszén dicstelen véget ért, szétesett a sikercsapat, a krízishelyzetben a város önkormányzata állt a szakosztály mögé, s a debreceni utánpótlás tehetségeire támaszkodva Makray Balázs ügyvezetői munkája mellett sikerült stabilizálni a helyzetet. A vészterhes időszakban állt a csapat mellé névadó szponzorként a TVP, a gabonakereskedő cég támogatása volt a felemelkedés egyik záloga. Emellett nagyon fontos volt, hogy a szurkolók is kitartottak a csapat mellett, az ő elszántságuknak is köszönhető az, hogy története legnagyobb krízisét túlélte a debreceni női kézilabda. Makray Balázst 2014 nyarán Ábrók Zsolt váltotta az ügyvezetői poszton, s irányításával a túlélés után jöhetett az újabb cél, a felzárkózás a honi és a nemzetközi élmezőnyhöz. A 2015-ös hetedik hely után egy évvel a bajnokság 4. helyét szerezte meg a DVSC-TVP, ezáltal biztossá vált, hogy a 2016/2017-es szezonban újra nemzetközi kupában harcolhat majd a csapat. A szurkolók kiállása egyértelmű, a 2013/14-es szezont még kilenceik helyen záró DVSC 2014 és 2015 nyarán is a honi mezőnyben a Győr mögött a második legtöbb szezonbérletet értékesítette, a közvetlen riválisok elleni meccseken rendre megtelik a Hódos Imre Sportcsarnok.
Mindeközben kibővült a klub utánpótlásbázisa is, a fiatal játékosok száma megháromszorozódott, a korább 64 helyett immáron több mint 200 kislány kézilabdázik a DVSC-ben és elindult egy iskolarendszerű kézilabda akadémia kialakítása is.
