Csonkán maradt remekmű

Minden várakozást felülmúlt Bulath Anita második debreceni korszaka.

A 106-szoros válogatott kézilabdázó először 2009-től 2011-ig volt a DVSC játékosa, majd 2018 nyarán tért vissza Debrecenbe. a DVSC-ben összesen 113 tétmérkőzésen lépett pályára, ezeken 456-szor volt eredményes.
„Szülés után próbáltam utolérni önmagamat, s úgy beszéltük meg, hogy kiegészítő emberként 15-20 perceket játszom majd – kezdte Buli. – Aztán egyre jobb formába lendültem, s egyre több játéklehetőséghez jutottam, néha már egy kicsit sok is volt a pályán töltött idő. Persze élveztem a játékot, de azért a szervezetem jelzett…”

Anita olyannyira jó teljesítményt nyújtott, hogy különböző fórumokon az is felmerült, hogy bekerül a 2019-es világbajnokságra utazó válogatott keretbe.

„Persze, jól esett, hogy felvetődött a nevem, de én már kifelé megyek a kézilabdából, a jövő a fiataloké – folytatta Buli. – Nekem már sok lett volna a sorozatterhelés, arról nem is beszélve, hogy a kisfiamat semmiképpen nem hagytam volna itthon több, mint egy hónapra.”
A koronavírus miatt félbeszakított bajnokságban több kiemelkedő mérkőzése is volt a csapatnak, s ebben nagy szerepe volt a rutinos Bulath Anitának.

„Akadtak szuper meccseink, ilyen volt a Fradi elleni idegenbeli pontszerzés, a váci és az érdi győzelem, vagy az EHF Kupa-szereplés – mondta Anita. – Persze voltak gyengébb meccseink, mélypontok, de összességében remek szezont produkált a csapat, nagyon sajnálom, hogy csonkán maradt ez a remekmű. Nagyon jó emlékeim maradtak erről a másfél évről, végig olyan csodálatos hangulatot teremtettek a szurkolók, amiért érdemes volt felvenni a Loki-mezt! Nagyon jól volt összerakva a keret, ott voltak a fiatalok, akiket pátyolgattunk, s öröm volt látni, hogy sokat fejlődtek. Próbáltam nekik segíteni mindenben, ha kellett kinéztek rám meccs közben, vagy a félidőben megbeszéltük, hogyan, mit kellene csinálni, hogyan kell mozogni egy figurán belül. Persze furcsa volt átélni, hogy jónéhány lány akkor született, amikor én már NB I-es játékos voltam. Ezen Tóvizi Petrával nevettünk is néhányszor.”

Végül azokról a fiatal DVSC SCHAEFFLER tehetségekről kérdeztük Bulit, akik az ő pozíciójában kézilabdáznak.

„Kezdjük Vámos Petrával, ő került a legközelebb hozzám. Gyorsan fejlődik, szép jövő előtt állhat, de még sokat kell fejlődnie. Szinte berobbant az első osztályba, majd hamar válogatott lett, de hirtelen sok volt neki a terhelés fejben és fizikailag is. Folyamatosan kell fejlődnie, s mind támadásban, mind védekezésben azt kell erőltetnie, ami jól megy neki. Remélem, eljut oda, ahová vágyik, megérdemelné!

Borgyika (Borgyos Panna) nagyon jól kezdte a felkészülést, ám a kézsérülése miatt sokat kellett kihagynia, erre ráment az ősz nagy része, így kevesebb lehetőséghez jutott az NB I-ben. Nagy potenciál van benne, de minél többet kell játszania, ahhoz, hogy meg tudja mutatni azt, ami benne van. Ha folyamatosan kapja a terhelést stabil NB I-es kézilabdázó válhat belőle.

Poczikám (Poczetnyik Luca) szegény megsérült, ráadásul a legrosszabbkor, így neki elsősorban mihamarabbi gyógyulást kívánok! Lucának rengeteg izmot és némi súlyt kell magára szednie. Okos játékos, jól lát a pályán, jól veszi észre a beállót, s ha kellően koncentrál változatosan lő. Ahogy rutinosabb lesz, elmúlik az elfogódottság, s végigmegy azon az úton, ami neki meg van írva, jó kézilabdázó lehet!”