Kémia és egyéb okosságok II.

Szubjektíven az eheti két mélyütésről.

Ülök a 30 éves érettségi találkozón, hallgatom, hogy rég nem látott osztálytársammal mi történt 1985 óta. Berreg a telefon, sms Érdről. 32-20, nem ide. Micsoda? Ahogy szabadulni tudok, kirohanok a patinás budapesti gimnázium folyosójára, hívom Zsoltot. Ha azt mondom, hogy elkeseredett, sokat szépítek a történeten. Ezek után nem véletlen, hogy „Minősíthetetlen játék” – címen kerül fel a klub hivatalos honlapjára a meccs tudósítása. Mi van itt emberek?

Nem egészen két hete írtam „Kémia és egyéb okosságok” – címen arról, hogy milyen csodálatos az összhang csapat és szurkolótábora között, ez a siker egyik kulcsa. Az egy dolog, hogy azóta vesztettünk három meccset, hiszen ki lehet kapni Fehérváron, megverhet minket a Hódosban a légiósok hadával felálló Siófok, s Érden is belefér egy vereség. Ám az utóbbi két kudarc mikéntje nem fér bele!

Most nem kérhetünk mást a Loki női kézilabdázóiért aggódóktól, mint hogy álljanak oda a csapat mellé! Nem, nem azt kérjük, hogy felejtsék el az arcpirító vereségeket, hanem, hogy segítsenek a lányoknak, hogy visszataláljanak a helyes útra. Mert az a csapat, amelyik szó szerint agyonvágja a Dunaújvárost, az nem kaphat ki úgy, ahogy tette azt szombaton, Érden. Számunkra nagyon jókor jön a háromhetes bajnoki szünet, hiszen lesz idő rendezni a sorokat, rendet tenni a fejekben, felkészülni a folytatásra.

Most kell, hogy működjön a kémia, hogy mindenkiben tudatosuljon: DVSC-mezben ki lehet kapni, de nem így!

Október 24én a Békéscsaba ellen játszunk a Hódosban. Nem kell feltétlenül jól játszani, de azt mindenkinek tudni kell, aki pályára lép, csak egyetlen eredmény elfogadható!

Bereczky Attila