Köstner Vilmos: MESTEREDZŐ!

A DVSC SCHAEFFLER-t irányító Köstner Vilmos a legmagasabb szintű szakmai elismerést vehette át a Testnevelési Egyetem diplomaosztó ünnepségén: hivatalosan is mesteredző lett!

A mesteredzői címet egy adott sportágban a legeredményesebben dolgozó szakemberek kaphatják meg, kézilabdában, 1961 óta Köstner Vilmos a 24. aki átvehette a legmagasabb szintű szakmai elismerést. Vezetőedzőnk pályázatát a DVSC Kézilabda Kft. adta be, úgy, hogy ő maga nem is tudott semmit az egészről, ezért alaposan meglepődött, amikor értesítették, hogy átveheti a díjat.

„Néhány évvel korábban magam kandidáltam a Mesteredzői címre, ám akkor nem kaphattam meg, mert nem volt megfelelő számú szakmai publikációm, azóta nem is foglalkoztam vele, magamban már lemondta róla – emlékezett Köstner Vilmos. – Ezek után nagyon meglepett, amikor Köpf Károly, a Magyar Edzők Társaságának főtitkára hívott, hogy megkapom az elismerést. Tőle tudtam meg, hogy munkatársaim adták be a pályázatot, s még arra is figyeltek, hogy elutasítás esetén ne én kapjak értesítést, hogy ne érjen csalódás. Bevallom, kicsordult a könnyem, amikor Köpf úr felhívott, hiszen ez a cím rajta volt a bakancslistámon. Köszönöm mindenkinek, aki segített, hogy eljuthassak idáig, csodálatos közegben dolgozhatok, olyan emberek között, akik a szakmai zsűri szerint is tökéletes pályázatit adtak be, amelyben egyetlen hibát sem találtak. Az ünnepségen ott volt velem a feleségem, aki évtizedek óta hősiesen elviseli egy edző rigolyáit, ez az ő elismerése is!”

MESTEREDZŐK A MAGYAR KÉZILABDÁBAN: Cséfai Sándor (1961), Mérai Ferenc (1961), Kolozs Ferenc (1961), Varga Jenő (1969), Dékán Rezső (1971), Török Bódog (1971), Elek Gyula (1979), Faludi Mihály (1979), Csík János (1981), Kovács László (1985), Joósz Attila (1987), Mocsai Lajos (1987), Laurencz László (1989), Szabó István (1989), Komáromi Ákos (1991), Lengyel Gábor (1991), Fazekas László (1994), Németh András (1997), Zsiga Gyula (1999), Kiss Szilárd (2000), Skaliczki László (2005), Hajdu János (2009), Róth Kálmán (2010), Köstner Vilmos (2019)