Varsányi Nóra: tényleg vége!

Március 6-án játszotta utolsó tétmérkőzését a DVSC SCHAEFFLER, azóta kényszerpihenőn van a csapat, s múlt csütörtökön az is kiderült, hogy nem folytatódik a szezon. Interjú Varsányi Nórával!

Egy pályafutás vége. A búcsú megszokott kelléke a virágcsokor, a közönség ünneplése és a könnyek. Mindez kimarad Varsányi Nóra karrierjének lezárásból. Nóri úgy játszotta le utolsó bajnoki meccsét, hogy nem tudta, az volt az utolsó. A 283. felnőtt tétmeccs (234 bajnoki, 25 nemzetközi kupa, 24 MK), a 478. gól. A korábbi négyszeres NB I-es ifi gólkirálynő 28 évesen befejezte pályafutását.

Korábban bejelentetted, hogy a szezon végén visszavonulsz. Hogy érzed, pályára lép még Varsányi Nóra tétmérkőzésen?
Egészen biztos, hogy nem! Már korábban sejtettem, hogy az Érd ellen játszottam az utolsó meccsemet, úgy hogy nem is tudtam, hogy az volt az utolsó! Ha visszagondolok jó meccs volt, megvertük az egyik közvetlen riválisunkat, jól játszottunk. Legalább ez vigasztal.

Azért más lett volna a búcsú közönség előtt…
Biztos sírtam volna, lehet már a meccs közben is, de soha nem tudjuk meg, milyen lett volna…

Maradt benned emiatt hiányérzet?
Maradt, de nemcsak emiatt, hanem az egész szezon miatt, amely most hivatalosan olyan, mintha meg sem történt volna. Pedig nagyon jól sikerült, nem gondoltam volna ősszel, hogy ilyen jól szerepelünk.

Felfogtad már, hogy „nyugdíjas” sportoló lettél?
Ezen már akkor túlestem, amikor eldöntöttem, hogy a szezon végén mindenképpen visszavonulok. De csütörtökön mikor kijött az MKSZ határozata szomorkodtam, még akkor is, ha legbelül tudtam, hogy ez lesz a döntés.

A pályafutásod nagy része Debrecenhez, a DVSC-hez köthető. El tudsz szakadni a klubtól?
Nem is szeretnék elszakadni a csapattól, jövök majd meccsekre, sőt minden hazai meccsen ott leszek!  Civilként is a klub kötelékében maradok. Sportközgazdász diplomát szereztem, így a nemzetközi-társadalmi kapcsolatokért felelek majd.

Ha visszagondolsz, melyek voltak a legemlékezetesebb momentumok a pályafutásod során?
Nem meccseket, inkább szezonokat említenék. Csodás volt az az év, amikor a 2012-es gazdasági összeomlás után egy nagyon fiatal csapattal, harcoltuk ki a bentmaradást. Örökre felejthetetlen marad a Kecskeméten megszerzett Magyar Kupa bronzérem és utána a hazaút, az ünneplés a Hódosnál. És ez a csonka szezon is emlékezetes marad: a bravúrokkal, az EHF Kupa csoportkörbe jutással!

Hogyan telnek a napjaid közös edzések, meccsek nélkül?
Az elején az gondoltam, de jó, lesz egy kis szabadidőm. Hát nem így lett! Felborult a napirendem, elvégzem az edzésprogramot és utána azt érzem, hogy semmilyen hasznosat nem tudok csinálni.

Gondolom, ragyog a lakás!
Nyolcszor kitakarítottam, tízszer átpakoltam mindent, de a többiek is hasonlóan érzik magukat. Mindenkinek hiányoznak a meccsek, hiányzik a csapat!

Nórinak sok sikert kívánunk a civil életben!