1995, május 7-én nyerte meg története során először az EHF Kupát a DVSC női kézilabdacsapata. Szombaton, a Dunaújváros elleni bajnoki meccs szünetében köszöntjük a harminc évvel ezelőtti hősöket!

Micsoda délután volt! Egy végtelennek tűnő út végén ült fel a trónra a DVSC-Symphonia csapata harminc évvel ezelőtt. Hajszállal (egészen pontosan idegenben lőtt góllal) elveszített kupadöntők után, már-már abban a tudatban, hogy el vagyunk átkozva, jutott el az annyira áhított EHF Kupa-győzelemig a debreceni csapat az 1994/95-ös szezonban.
Az előző évben a dán Viborg ellen idegenben lőtt gólokkal elveszített kupafinálé utáni sokkot, a luxemburgi HB Echternach együttesén vezette le a DVSC-Symphonia, hiszen 48-2-re és 42-4-re nyerte a két – egyaránt Debrecenben megrendezett – meccset. A következő körben a török Kizilay Ankara ellen viszont a Loki adta fel a pályaválasztói jogot, ennek ellenére kettős győzelemmel (22-18, 22-15) lépett tovább. A negyeddöntőben a romániai Zilah ellen már hazai pályán eldőlt a párharc, a 24-14-es győzelem után idegenben belefért egy 19-14-es vereség, izgalommentes volt a párharc.
Nem úgy az elődöntő! A Hódosban a döntetlennek is örülhettünk a német Buxtehude ellen (21-21), így a visszavágó a riválisnak állt. Ám a DVSC hatalmas csatában kiharcolta a továbbjutást, ezúttal nekünk segítettek a sokszor elátkozott idegenben lőtt gólok.
Következett az újabb finálé, a világklasszisokkal teletűzdelt Bakkelagets Oslo ellen. Idehaza minden sikerült, 22-14-re nyertünk, s a gjöviki visszavágón (az 1992-es, lillehammeri téli olimpiára épült, hegybe vájt csarnokban) is sokáig rendben mentek a dolgok. A félidőben 14-12-re vezetett a Bakkelagets, azaz látszott, hogy az idegenben  lőtt gólok miatt egy nyolcgólos vereség is belefér. De ki gondolt akkor idegenben lőtt gólokra? A folytatásban aztán elkezdett lejteni a pálya, a két osztrák játékvezető alaposan megsegítette a norvégokat. 
Így jött el a drámai végjáték. 30-22-nél támadhattunk, az idegenben lőtt góloknak köszönhetően mi álltunk jobban, így elég lett volna megtartani a labdát. Ám egy nagyvonalúan elnézett szabálytalanság miatt megkapta a sanszot a Bakkelagets. Egy örökkévalóságnak tűnő hazai indítás, amely hosszú lett, s máris indulhatott az oly régóta várt ünneplés.
Aztán másnap a debreceni repülőtéren több ezer Loki-szurkoló várta a kupagyőzteseket, hogy aztán a Hódosban folytatódjon az ünnepség. Az akkor NB I-es Tegáz-DKK férfi kosarasainak edzése maradt el a kupagyőztes dzsembori miatt, de még a mindig maximalista edző, Ráthonyi Tamás sem bánta, a törölt tréninget. Sőt, ő maga is egy hatalmas csokorral kedveskedett a lányoknak. Jó napja volt a debreceni virágboltosoknak, az biztos.

Az 1995-ös EHF Kupa-győztes csapat névsora:
Borók Rita, Csapó Erika, Csirinyi Csilla, Deák Melinda, Halcsík Ildikó, Horváth Beáta, Horváth Ildikó, Jeddi Mária, Katkó Andrea, Nyilas Tünde, László Krisztina, Rozsos Krisztina, Sándorné Sipos Éva, Irina Szamozvanova, Szász Mária, Szopóczy Brigitta, Virincsik Anasztázia, Zupkó Judit.
Edző: Köstner Vilmos

A DVSC Kézilabda Kft. vezetése május 10-én, a Dunaújváros elleni hazai mérkőzés szünetében köszönti az 1995-ös kupagyőztes csapat tagjait.