DVSC
33
:
30
Slat
DVSC
41
:
16
Miha
Eszt
24
:
30
DVSC
Valc
27
:
30
DVSC
RAPI
35
:
31
DVSC
FTC
28
:
26
DVSC
DVSC
39
:
19
LUBL
DVSC
23
:
28
FTC
DVSC
47
:
32
ZVEZ
Alba
23
:
33
DVSC
BUDU
VS
DVSC
DVSC
31
:
21
Vasas
DVSC
33
:
34
BIS
Eszt
VS
DVSC
DOR
VS
DVSC
DVSC
VS
DKKA
DVSC
VS
ESB
BUDA
VS
DVSC
NEKA
VS
DVSC
DVSC
VS
GYŐR
DVSC
VS
SZKKA
STOR
VS
DVSC
DVSC
VS
Metz
MKC
VS
DVSC
Metz
VS
DVSC
DVSC
VS
KKC
Közzétéve: 2025.05.28.
A bronzérmes Esztergommal azonos pontszámmal, a negyedik helyen zárta a 2024/25-ös bajnokságot a DVSC SCHAEFFLER. Furcsa szezon volt ez számunkra, olyan időszak, melynek jelentős részében stabilan teljesített a csapat, ám néhány mélypont megpecsételte a sorsunkat.
Már a kezdet sem volt egyszerű, hiszen három játékosunk (Füzi-Tóvizi Petra, Tamara Haggerty és Kristin Thorleifsdóttir) szerepelt az olimpián, ők pedig csak augusztus 19-én, nem egészen három héttel a bajnoki rajt előtt csatlakoztak a kerethez. Ehhez képest már a második fordulóban érkezett a jelentősen megerősödött újonc Esztergom, s mint később kiderült ez a meccs rányomta a bélyegét az egész szezonra. A nem várt hazai vereség, majd a Duna-parti együttes menetelése hatalmas terhet rakott a csapat vállára… Pedig parádés október következett: a Szombathely elleni magabiztos hazai győzelem után Győrben, a BL-győztes otthonában ismét nagyon közel álltunk a pontszerzéshez, de a végén kimaradt a ziccerünk. Ráadásul az Audi Arénában elvesztettük Szabó Ninát, akinek elszakadt a keresztszalagja, s a szezon hátralévő részében már nem léphetett pályára.
Egy héttel később, október 16-án viszont a bajnoki címvédő Ferencváros ellen már összejött a bravúrpont, amely oly sokat jelentett – pontosabban jelenthetett volna. Egy több mint kéthetes bajnoki szünet következett ugyanis, így csak november elején léptünk újra pályára. Fehérváron már döcögött a gépezet, de viszonylag simán nyertünk, a Budaörs ellen viszont semmi sem sikerült. A Hódosból vitt el egy pontot a roppant szimpatikus Pest megyei csapat, méghozzá nem érdemtelenül, de ahhoz a budaörsi bravúrhoz a mi tehetetlenségünk is kellett. Így újfent lépéshátrányba kerültünk az Esztergommal szemben!
S ekkor jött a szezon első felének legnehezebb hete, a Valcea elleni EL-párharc, amely a csoportkörbe jutásról döntött, illetve a kupameccsek között a Mosonmagyaróvár elleni idegenbeli bajnoki. Romániában a katasztrofális első félidő után kiegyenesedett a csapat, akár az idegenbeli győzelem is meglehetett volna, de a kétgólos vereség is biztatónak tűnt a visszavágóra nézve. Ezelőtt azonban még minden idők egyik legszürreálisabb magyar bajnokija várt a csapatra Mosonmagyaróváron. Akaratlanul és teljesen vétlenül keveredtünk bele az MKC belháborújába, méghozzá úgy, hogy senki nem szólt nekünk a mérkőzés elejére tervezett rendhagyó tiltakozásról. A kialakult káoszban így hiába lőttünk két gólt egy perc alatt a pályán csak ácsorgó hazai játékosok asszisztálása mellett, hamarosan egyenlő volt az állás, új meccs kezdődött 2–2-ről. Végül megszereztük a két pontot, de a körítés, az ellenséges miliő, a szinte tapintható gyűlölet nyomot hagyott a lelkekben.
Az biztos, hogy a Valcea elleni visszavágón tudása alatt teljesített a csapat, így végül összesítésben öt góllal nyerte a párharcot a Valcea, s ezzel bejutott az Európa Liga csoportkörébe, amelyről mi lemaradtunk. Más kérdés, hogy ehhez kellett az EL selejtezőjének minden logikát nélkülöző kiemelési szisztémája, amely lehetővé tette, hogy a kvalifikációért harcoló csapatok közül a két legerősebb összekerüljön a csoportkörbe jutásért zajló körben, miközben jóval szerényebb képességű csapatok szinte besétáltak az elit tizenhatos mezőnybe. Persze jóval korábban tudtuk, hogy ötven-ötven százalék a párharc esélye, s ezen a két meccsen jobb volt román riválisunk.
Ilyen helyzetben következett a részben debreceni rendezésű Európa-bajnokság miatt beiktatott hathetes bajnoki szünet, melynek idején már egyértelműen látszott, hogy nehéz folytatás vár a csapatra…
