Csütörtök délután megkoronázhatja egész éves teljesítményét a DVSC-TVP!

Négygólos hátrányt kell ledolgoznia a debreceni lányoknak ahhoz, hogy megszerezzék a bronzérmet, amelyről a bajnoki rajt előtt még a legvérmesebb szurkolók sem álmodoztak. A csapat most ott áll a nagy lehetőség kapujában, s elszántan készül.

– Van bennem feszültség, de nem olyan klasszikus izgalom, inkább a bizsergető várakozás, úgy vagyok vele, hogy kezdjük már el – mondja a visszavágó előtt Horváth-Pásztor Bettina, aki az első meccs hajrájában sokat tett hozzá a DVSC TVP bravúros felzárkózásához. –  Ami Érden történt az megmutatta, hogy mennyi mentális és fizikai erő van bennünk, hiszen nem rogytunk össze, amikor nagyon elhúztak a hazaiak. Kilenccel vezetett az Érd, amikor beálltam és tudtam, hogy minden gól élet-halál kérdése. Idegesített, hogy ilyen nagy hátrányban vagyunk, mert tudtam, hogy felkészültünk, ám ez egy elátkozott napnak tűnt, a rengeteg elkerülhető technikai hibával, az öt kapufáról kipattanó lövésünkkel együtt. Aztán a hajrában egyszer csak beindult a gépezet, feljavult a védekezésünk, rendre góllal fejeztük be a támadásinkat. Ahogy olvadt a különbség, úgy lettünk egyre magabiztosabbak, harcoltunk egymásért, s a végjátékban szerencsére megfordult az addigi tendencia. A négygólos vereség után nem marad más hátra, minthogy kiiktassuk az első meccsen elkövetett hibákat, s akkor a teltházas Hódosban megszerezhetjük a bronzérmet. Még az első meccsről annyit, hogy nagyon örültem Marincsák Niki jó játékának, bizonyította, hogy lehet rá számítani!

Niki a hajrában lépett pályára s három nagyon fontos gólt szerzett, miközben elfogódottságnak a nyomát sem lehetett felfedezni rajta.

– Nem izgultam, amikor pályára léptem tudtam, hogy felkészültünk – vette át a szót a Betti által is dicsért Marincsák Niki – Valóban sokkoló volt az eredményjelzőt nézni, de nem megijedtünk ettől, hanem dacosak lettünk. Én végig azt éreztem, hogy valamikor ki fog jönni a sok munka, ami bennünk van. A meccs elején belementünk az eszetlen rohangálásba a végén csak akkor futottunk, amikor kellett, ha pedig arra volt szükség megálltunk. Tudjuk, hogy a szurkolók is készülődnek, fantasztikus lesz a hangulat a visszavágón. Hogy mire számítunk?

Ha össze kellene foglalni, akkor azt mondanám: pokol, harc, győzelem.

Persze legalább ötgólos…