Az 1995-ös diadal után egy évvel később duplázott a DVSC az EHF Kupában, s ezzel történelmet írt a csapat, mert korábban egyetlen klub sem tudta megvédeni címét ebben a sorozatban. A kupagyőztes csapat tagjait szerdán, a Fradi elleni elődöntő előtt köszöntöttük.

Fotó:Gurbán György

Hosszú évek kőkemény munkája után 1995-ben végre felért a csúcsra a Loki, a csapat célja pedig egyértelműen a duplázás volt. Csakhogy egy címet megvédeni mindig nehezebb, mint megszerezni, hiszen mindenki a kupagyőztes skalpjára vadászik.

Erre az első ellenfélnek, a svájci TV Usternek esélye sem volt, a lelkes amatőrökből álló helvét együttesen könnyedén lépett túl a címvédő. A negyeddöntőben viszont a vártnál is nehezebb dolga volt a csapatnak, hiszen a dán GOG Gudme hazai pályán 25–16-ra verte a debrecenieket. A hazatérés után két napig nagyon maga alatt volt a csapat, de még éppen időben összekapták magukat a lányok. A Hódosban igazi pokol fogadta a kissé elbizakodott északi hölgyeket, akiket érezhetően megfogott a hangulat. Az első harminc percben a kilencgólos hátrányból ötegységnyi eltűnt (13–8), de azt mindenki tudta, hogy a maradék négy gól eltüntetése sokkal nehezebb lesz. Főként, hogy a GOG is beleerősített, a negyvenedik percben már csak négy góllal vezetett a DVSC, ez már valóban lehetetlen küldetésnek tűnt. A folytatásban viszont parádéztak Köstner Vilmos tanítványai, s végül 24–15-re nyertek, azaz idegenben lőtt több góljuknak köszönhetően bejutottak a legjobb négy közé.

Az elődöntőben az Isztocsnyik Rosztov várt a Lokira. Rosszul indult a párharc első, debreceni meccse, 5–1-re vezetett az orosz együttes, ám a meccs végére helyre állt a világ rendje, 25–20-ra nyert a debreceni csapat. A meccs végén a Rosztov klasszisa, Raisza Veraksó rátámadt Csapó Erikára, Köstner Vilmos közbelépett, amiért az EHF három európai kupameccstől eltiltott az edzőt. Így a rosztovi visszavágón (s később a fináléban is) a szakosztály igazgató Komáromi Ákos dirigálta a csapatot, amely idegenben is nyerni tudott 23–22-re.

A döntőben ezúttal is norvég csapat várt a Lokira, s a Larvik elleni két meccs okkal vonult be az európai kupacsaták legkeményebb párharcai közé. Norvégiában 23–20-ra kapott ki a DVSC, s ez mindenképpen reménykeltő eredmény volt. Az 1996. május 12-én lejátszott visszavágóra soha nem látott tömeg zsúfolódott be a Hódosba, s nézte végig az idegőrlő kézilabda háborút. Lövő és szúrófegyverek éppen nem kerültek elő, ám így is voltak áldozatok. Borók Rita például agyrázkódást szenvedett, s mivel Jeddi Mária már a döntő előtt is sérült volt, a hajrára balkezes átlövő nélkül maradt a Loki. A drámai végjátékban is mindig akadt higgadt ember debreceni oldalon, így 18–15-re nyert a DVSC, s idegenben lőtt több góljának köszönhetően megvédte címét az EHF Kupában. Kezdődhetett a Hódos történetének legnagyobb ünneplése!

 Az 1995/96-os EHF Kupa-győztes DVSC névsora:

Irina Szamozvanova, Szopóczy Brigitta, Szász Mária (kapusok), Kókainé Molnár Erzsébet, Sándor Csabáné Sipos Éva, Jeddi Mária, Katkó Andrea, Nyilas Tünde, Virincsik Anasztázia, Zupkó Judit, Borók Rita, Csapó Erika, Szász Andrea, Csirinyi Csilla, Halcsik Ildikó, László Krisztina.

Vezetőedző: Köstner Vilmos. Edző: Horváth Ildikó

Klubelnök: Erdei Zoltán. Szakosztály-igazgató:  Komáromi Ákos, Technikai vezető: Németi Gyula. Masszőr: Tordai Mihály. Orvos: Petri Attila. Marketing-vezető: Gurics Attila.