Alba
23
:
31
DVSC
DVSC
31
:
23
Vasas
DVSC
32
:
29
SAVE
NEKA
19
:
30
DVSC
GYŐR
35
:
23
DVSC
DVSC
31
:
19
DKKA
DVSC
26
:
36
BIET
ODEN
33
:
30
DVSC
DVSC
36
:
24
BÉKÉ
MKC
30
:
23
DVSC
DVSC
27
:
22
BUDU
DVSC
39
:
29
MTK
DVSC
31
:
24
BRES
DVSC
35
:
24
BUDA
CSMB
29
:
29
DVSC
VÁC
27
:
30
DVSC
DVSC
23
:
30
CSMB
KKC
23
:
33
DVSC
DVSC
30
:
23
KOZÁ
BRES
38
:
28
DVSC
VÁC
26
:
26
DVSC
BUDU
21
:
27
DVSC
GYŐR
25
:
23
DVSC
DVSC
22
:
35
ODEN
DVSC
21
:
24
FTC
DKKA
23
:
36
DVSC
BIET
27
:
31
DVSC
DVSC
39
:
27
Alba
DVSC
29
:
28
GYŐR
Vasas
22
:
32
DVSC
SAVE
27
:
36
DVSC
DVSC
32
:
29
NEKA
GYŐR
29
:
28
DVSC
DVSC
34
:
29
MKC
DVSC
28
:
29
Vipers
DKKA
28
:
38
DVSC
Vipers
VS
DVSC
BÉKÉ
25
:
32
DVSC
DVSC
33
:
27
MKC
MTK
VS
DVSC
DVSC
VS
KKC
DVSC
VS
VÁC
KOZÁ
VS
DVSC
BUDA
VS
DVSC
DVSC
VS
GYŐR
FTC
VS
DVSC
Közzétéve: 2020.04.25.
A búcsúzó Bulath Anita útravalóval szolgált a posztján játszó fiataloknak. Most a „Kicsik” elevenítik fel emlékeiket Buliról.
Vámos Petráról, Borgyos Pannáról és Poczetnyik Lucáról beszélt pénteken megjelent írásunkban Bulath Anita. Most a három fiatal mesél arról, hogy milyen volt együtt játszani Anitával
Vámos Petra: „Megindító volt olvasni Anita szavait, nagyon jól esett, amit rólunk mondott. Gyerekkoromban sokszor néztük Bulit a válogatott meccseken, a húgomnak ő volt az egyik kedvenc játékosa. Nem is gondoltam, hogy valamikor együtt fogunk játszani. Az elején furcsa volt, hogy egy ilyen kézilabdázó a csapattársam, de ő az első pillanattól közvetlen, kedves és segítőkész volt. Nagyon sokat köszönhetek a tanácsainak, s amikor ő a kispadon volt, sokszor kinéztem rá, egy kis segítségért. A sérülésem idején is mellettem állt, megerősített lélekben, nem tudom eléggé megköszönni, amit értem tett!”
Borgyos Panna: „Nagyon sokat láttam Anitát játszani, hihetetlen volt elképzelni, hogy csapattársak leszünk! Rengeteget tanultam tőle, szinte minden edzés végén megbeszéltük, hogy mit csináltam jól, min kellene javítani, s Petrával és Lucával együtt meccs közben is számíthattunk a tanácsaira. Emellett Buli volt a csapat hangulatfelelőse, a legrosszabb pillanatokban is fel tudott minket vidítani, tudta mikor kell a segítség a lelkeknek! Meghívott minket a kisfia születésnapjára, s bizony már Boti is a csapathoz tartozott. Nagyon fognak hiányozni!”
Poczetnyik Luca: „Eleinte el sem hittem, hogy egy olyan kézilabdázóval dolgozhatok együtt nap, mint nap, akit néhány éve még a tévében csodáltam. Sokat gyakoroltam a védjegyének számító elhajlásból való lövést, s amikor az egyik első felnőtt edzőmeccsemen így lőttem gólt, azt mondta, hogy boldog, mert így hagy maga után valamilyen nyomot. De nem csak a játéka, a személyisége is nagy hatással volt rám, mindig mindenben számíthattam rá. Igazi tyúkanyó volt és én nagyon boldog vagyok, hogy az egyik kiscsirkéje lehettem!”
