Ábrók Zsolt: A kupabronz volt a szezon koronaékszere

Harmadik szezonját zárta Ábrók Zsolt a DVSC Kézilabda Kft. ügyvezetőjeként. Sikerekről és kudarcokról, jó és rossz döntésekről, tanulságokról és a jövőről beszélgettünk a klubvezetővel.

– Melyik volt a szezon legemlékezetesebb pillanata?
– Amikor a Magyar Kupa negyeddöntőjében megvertük az Érdet és bejutottunk a Final Fourba. Utána pedig természetesen a bronzmeccs a kupában.

– Ilyen sokat jelentett a négy közé jutás?
– Igen, mert egy olyan csapatot győztünk le, amelyik sokkal előrébb tart nálunk. Ezzel gyakorlatilag megismételtük, azt, amit tavaly elértünk, amikor a bajnoki rájátszásban kivertük a Dunaújvárost, csak most az MK-ban sikerült az elődöntőbe jutás. Nagyon nehéz volt újra eljutni egy sorozatban a legjobb négy közé, és ennek az Érd elleni siker volt a kulcsa.

– Lehet, hogy erőltetett a párhuzam, de ebben a szezonban a Manchester Unitedhez hasonlóan értük el a célunkat. A MU a BL-be akart jutni, s amikor kiderült, hogy ez a Premier League-ből nem sikerül, minden energiát az Európa-ligára összpontosított, s elérte a célját. Mi, amikor a bajnokságban távolodni látszott az EHF Kupát érő hely az MK-ra koncentráltuk az erőinket, s összejött…
– Tavaly a kritikusok azt mondták, hogy a bajnoki elődöntő, a kupaszereplést érő helyezés kicsúszott eredmény volt, holott akkor is el kellett jutnunk odáig, hogy a Dunaújváros ellen játszunk negyeddöntőt, s túl kellett jutnunk ellenfelünkön. Idén, amikor láttuk, hogy nem bírjuk a többfrontos harcot, akkor eldöntöttük, hogy a kupára összpontosítunk. Egy hét alatt játszottunk idegenben bajnokit az MTK-val és a Békéscsabával, miközben a két meccs között szerdán várt ránk az Érd elleni Magyar Kupa negyeddöntő. Ott, februárban az MTK elleni mérkőzésen jött ki az, hogy nem vagyunk készen a többfrontos helytállásra. Lehet, hogy tévedek, de szerintem, ha nem kapunk ki úgy Budapesten az MTK-tól, akkor nem verjük meg az Érdet. Ezután döntöttünk úgy, hogy az MK-ban próbáljuk meg elérni a célunkat, sikerült. Az hogy a nyolcadik legerősebb keretű magyar csapat egymás után kétszer kiharcolja az európai kupaindulást már semmiképpen nem nevezhető kicsúszott eredménynek.

– Nehéz volt meghozni a döntést?
– Nem az a kérdés, hogy jó vagy rossz, a lényeg, hogy döntést hozzunk, s ez igaz a játékosokra is a pályán. Akkor és ott láttuk, hogy állunk, meghoztuk a döntést, s az élet minket igazolt.

– Így pedig újra nekivághatunk az EHF Kupa-kalandnak…
– Ez a DVSC történetének az egyik legnagyobb sikere, hogy egy ilyen erős mezőnyben, egy ilyen kerettel a Fradi és a Győr mögött a harmadik helyen végeztünk egy sorozatban az hatalmas eredmény. Ez volt a szezon koronaékszere. Az idáig vezető út pedig nem volt egyszerű, hiszen idegenben kivertük a Békéscsabát, legyőztük a remek tavaszt produkáló MTK-t, elbúcsúztattuk a Bajnokok Ligájáról álmodozó Érdet és a bronzmeccsen a szezon legjobb produkciójával kirukkolva iskolajátékkal vertük meg az előző évben EHF Kupát nyerő Duanújvárost. Ez így egyben semmiképp nem nevezhető véletlennek.

– A lényeg tényleg az, hogy a legfontosabb pillanatban volt a legjobb a csapat.
– A kecskeméti négyes döntő előtt szerdán Érden játszottunk bajnokit, s már ott tudatosan negyedóránként forgatta a szakmai stáb a csapatot, hogy a játékosok frissek legyenek a vasárnapi bronzmeccsre. Néhány nap alatt, alig kilencven órán belül az Érd, a Győr és a Dunaújváros ellen kellett játszanunk, úgy, hogy tudtuk, számunkra ezen az utolsó mérkőzésen múlhat az egész szezon, egyértelmű volt, hogy ez a találkozó került a fókuszba.

– Melyik volt a szezon legrosszabb pillanata, amit szíved szerint elfelejtenél?
– Olyan nincs, amit elfelejtenék, de az biztos, hogy van, amit másként csinálnék. Ebből a szempontból ez egy nagyon jó tanulóév volt számunkra. Az biztos, hogy a kupabronz megszerzése után Tone és én is másként állnék a csapathoz, hogy fókuszban tartsuk őket.

– Akkor a Mosonmagyaróvár elleni hazai vereség a keresett legrosszabb emlék?
– Már a szurkolói ankéton is elhangzott, hogy megbeszéltük a csapattal: ha a kupabronz után nem a korábbi motiváltsággal, koncentrációval állnak a meccsekhez, akkor óriási pofonokba szaladhatunk bele, az is benne van a pakliban, hogy elvesztjük minden hátralevő mérkőzésünket. Kicsit erősebben kellett volna fogni a csapatot nem elengedni őket és bízni abban, hogy megoldják. Ez összeségben a mi hibánk volt! Profibban kellett volna reagálni, nyomás alatt tartani őket, akkor még szebb lehetett volna a vége. Így – bár félig tele van a pohár – néhányan úgy érzik, hogy félig üres. Összességében azonban elértük, amit szerettünk volna és rengeteget tanultunk, az elmúlt három év közül ez volt a legtanulságosabb.

– Sok minden változott, hiszen alig három éve még a kiesés elkerülése volt a cél, most pedig az MK-bronz, a második európai kupát érő szezon után sem felhőtlenül boldog mindenki.
– Hátulról jönni, kiscsapatént eredményt elérni mindig könnyebb, mint olyan együttesként pályára lépni, akivel számolnak a bajnokságban. A legfontosabb, hogy lássuk a hibáinkat és tudjuk, mit lehet jobban, másként csinálni, min kell változtatni. Ez lesz a követkető év legnagyobb feladata. A csapat szintet lépett, a klubnak és mindenkinek szintet kell lépnie.

– Az erősítéseket elnézve iszonyatosan erős és kiegyensúlyozott lesz a magyar bajnokság következő szezonja.
– Valóban így van! Tíz olyan csapat van a mezőnyben aki ellen hazai pályán is meglepetés érhet ha nem teszed oda magad száz százalékosan, idegenben pedig senki ellen nem lehet biztosra menni.

– Az erősítéseinket látva a kosárlabda szakzsargonjából kölcsönvett kifejezéssel megállapíthatjuk, hogy mélyebb lesz a DVSC-TVP rotációja.
– Tone úgy látja, hogy a támadó szekcióban nagyobb lesz a variációs lehetőség. A mezőny nagy része jelentősen megerősödött, borzasztó nehéz tippelni az előttünk álló szezonra.

– Szurkolói szempontból mindenképpen jó, hogy sok jó meccset ígér az előttünk álló bajnokság.
– Így van. Sőt, szinte minden mérkőzés kiélezett lehet, nem lesznek előre lefutott találkozók. Ráadásul mi a bajnokságon kívül az EHF Kupában is szeretnénk minél jobban helyt állni, minél messzebbre jutni. Ez megint nem fogja könnyíteni a helyzetünket.

– Milyen céljai lesznek a DVSC-TVP-nek?
– Az elsődleges változatlanul a kupaszereplést érő helyezés, de, hogy ezt miként és hogyan érhetjük el, az nagyon sok tényezőtől függ. Számunkra továbbra is a közönségünk a legfontosabb, hiszen a kézilabda szurkolók nélkül semmit sem ér. Az a célunk, hogy minden meccsen tele legyenek a lelátók, s ennek érdekében igyekszünk javítani a szurkolók körülményein. A Debreceni Sportcentrummal közösen szeretnénk elkezdeni a Hódos korszerűsítését, ami egy három éves projekt első fázisa lesz.

– Tehát marad a csapat a Hódosban?
– A Hódos a DVSC otthona, olyan otthon, amelyben jól megférünk, jól érezzük magunkat. Természetesen, ha olyan mérkőzés lesz, akkor alkalmanként átköltözhetünk a Főnixbe, mint tettük azt tavaly ősszel a Győr elleni bajnokin. Ez a meccs, a BL négyes döntőjét leszámítva az elmúlt szezon legtöbb nézőt vonzó klubkézilabda eseménye volt Magyarországon.

– A mögöttünk álló szezonban több tehetséges fiatal is szerepet kapott. Folytatódik a folyamat?
– Reményeink szerint mindenképpen. Aki benne van a sportban, az pontosan tudja, hogy nem egyszerű eredményt elérni s közben fiatalokat a csapatba építeni, mi mégis próbálkozunk ezzel. Ebben az évben hét korosztályos válogatottunk volt, Román Dorina érkezésével ez a szám nyolcra nő. Utánpótlás csapataink majd minden korosztályban a legjobb négy között végeztek, ami nagy eredmény. Az elmúlt szezonban több fiatal is lehetőséghez jutott, és a saját szintjükhöz képest jól szálltak be az élvonalbeli meccsekbe. Mindegyikük hozzá tudott tenni a csapat eredményéhez, nélkülük nem tudtunk volna így szerepelni!

Támogatóink