A bronzérmes Esztergommal azonos pontszámmal, a negyedik helyen zárta a 2024/25-ös bajnokságot a DVSC SCHAEFFLER. Furcsa szezon volt ez számunkra, olyan időszak, melynek jelentős részében stabilan teljesített a csapat, ám néhány mélypont megpecsételte a sorsunkat.

Klubunk szempontjából egyértelműen sikertörténetként emlékezhetünk a 2024 november 28-tól – december 15-ig tartó Európa-bajnokságra, melyen nyolc mérkőzéséből hatot a Főnix Arénában játszott a bronzéremig menetelő magyar válogatott három DVSC SCHAEFFLER játékossal. Füzi-Tóvizi Petra, Tóth Nikolett és Petrus Mirtill is szerephez jutott az Eb-n. Jessica Ryde és Kristin Thorleifsdottír az ötödik helyen záró svéd, Tamara Haggerty a hatodik holland, míg Jovovics Jovana a csoportkör után búcsúzó szerb nemzeti együttesben szerepelt, azaz klubunkat összesen hét játékos képviselte a kontinenstornán. 
Az Eb-t követően gyorsan vissza kellett zökkenni a hétköznapok kerékvágásába, hiszen hat nappal a bécsi bronzcsata után már Magyar Kupa meccs várt a DVSC SCHAEFFLER-re. Az MTK elleni magabiztos továbbjutás mellett Hámori Konszuéla visszatérésének örülhettünk. Rövid karácsonyi pihenő következett, majd december 29-én már a Békéscsaba elleni hazai bajnoki szerepelt a programban. Ezzel pedig kezdetét vette egy nyolcmeccses győzelmi sorozat, amely életben tartotta a bronzérmes reményeket. A széria legfontosabb állomása egyértelműen a február 8-án lejátszott, Esztergom elleni idegenbeli mérkőzés volt, amelyen sikerült visszavágni a szeptemberi hazai vereségért (21–22). Az elképesztően feszült csata érdekessége, hogy mindössze egyszer vezettünk, amikor Kristin Thorleifsdóttir két másodperccel a végső dudaszó előtt betalált.
Az egygólos siker után az is egyértelművé vált, hogy a harmadik helyet akkor tudjuk megszerezni, ha újabb bravúrpontot szerzünk a Győr vagy a Ferencváros ellen , illetve ha az Esztergom hibázik….

A nyolcmeccses bajnoki veretlenségi széria közben viszont becsúszott a szezon talán legkellemetlenebb kudarca. A Magyar Kupa negyeddöntőjében a Mosonmagyaróvár volt az ellenfelünk, s a szezonértékelőnk első részében felidézett botrányos őszi bajnoki miatt az MKC hét játékosa és szakmai stábja is hiányzott az kupamérkőzésről. Mindennek ismeretében természetesen a DVSC SCHAEFFLER számított toronymagas favoritnak. Aztán jött a hideg zuhany, rengeteg hibával játszottunk, a hazaiak fiataljai pedig megérezték a vérszagot, s nyertek. Ezzel lemaradtunk a Final Four-ról, s egy szinte biztos éremről, ami rengeteget rontott a szezon összképén.
De térjünk vissza a bajnoksághoz. A 2025 év eleji nyolcas győzelmi széria a Győr ellen szakadt meg, pedig sokáig úgy tűnt, összejöhet a csoda. Az elmúlt évek legjobb első félidejét produkáltuk, a 33. percben 18–13-ra vezettünk, aztán jött az ETO, s kirakott a pályára egy olyan húsz percet, amely a sokat megélt mestert, Per Johanssont is meglepte. Végül fordított és magabiztosan nyert az ETO, mint ahogy egy héttel később a Fradi otthonában is pont nélkül maradtunk.
A folytatásban már nem hibázott csapatunk, magabiztos, erőt sugárzó teljesítménnyel nyerte meg a szezon utolsó hét bajnokiját, de mivel az Esztergom is begyűjtötte a kötelező pontokat, ez sem volt elég a bronzéremhez. A két csapat egyaránt 42-42 ponttal zárt, s hiába volt 93-mal jobb a gólkülönbségünk, az egymás elleni eredmények riválisunknak kedveztek.