DVSC
33
:
32
Eszt
FTC
30
:
28
DVSC
DVSC
32
:
26
BÉKÉ
BUDU
34
:
32
FTC
DVSC
23
:
25
Vipers
DVSC
28
:
31
FTC
Vipers
27
:
28
BUDU
DVSC
28
:
23
POD
Vasas
24
:
39
DVSC
DVSC
28
:
34
Eszt
MTK
30
:
38
DVSC
DVSC
32
:
20
SZKKA
GYŐR
29
:
28
DVSC
DVSC
26
:
26
FTC
Alba
27
:
32
DVSC
DVSC
28
:
28
BUDA
Valc
33
:
31
DVSC
MKC
29
:
31
DVSC
DVSC
28
:
31
Valc
MTK
23
:
34
DVSC
DVSC
42
:
23
BÉKÉ
DKKA
VS
DVSC
DVSC
35
:
23
KKC
MKC
30
:
27
DVSC
VÁC
23
:
28
DVSC
DVSC
38
:
24
Vasas
Eszt
21
:
22
DVSC
DVSC
43
:
33
MTK
SZKKA
26
:
27
DVSC
DVSC
28
:
36
GYŐR
FTC
41
:
24
DVSC
DVSC
34
:
28
Alba
BUDA
23
:
36
DVSC
DVSC
VS
MKC
BÉKÉ
VS
DVSC
DVSC
VS
DKKA
KKC
VS
DVSC
DVSC
VS
VÁC
Közzétéve: 2015.06.01.
Karnik Szabina végre felhőtlenül mosolyoghatott. Annyi megpróbáltatás, térdműtétek sora után összejött egy szezon komolyabb sérülés nélkül. Szacsa pedig élt a lehetőséggel, sokszor vitte a hátán a csapatot, támadásban és védekezésben is remekelt. Ezért is lett a klub szakmai vezetése szerint az ÉV Legjobbja!
– Vártad már a szezon végét?
– Egyrészről vártam, mert tényleg elfáradtunk, másrészről viszont jó szezont futottunk, még nyomtuk volna. Meg aztán olyan emberek távoznak, akikkel nagyon jól éreztem magam
– Azt mondják, az a kézilabdázó, aki reggel felébred, és nem fáj semmije, az meghalt. Neked melyik testrészed nem fáj?
– Lekopogom, most egyedül a vállam fájt, a térdemnek szerencsére nem volt baja.
– Főleg a válladra gondoltam, az utolsó hetekben már látszott, mennyire küszködsz.
– Ez tipikus kézilabdás, vízilabdás sérülés. Be volt gyulladva a vállam, tele volt folyadékkal, erre egy gyógymód van: a pihentetés. De erre nem volt lehetőség…
– Remek szezon van mögötted, pedig volt, amikor az első osztály is nagyon távolinak tűnt.
– Amikor a térdsérüléseim után Hajdúnánásra kerültem, tényleg messze volt. Ekkor nagyon sokat segített Molnár András, rengeteget dolgoztunk külön. Hitt bennem, és sokszor mondta, hogy leszek én még a DVSC játékosa.
– Szerencsére igaza lett…
– Sokáig valahogy nem voltam tudatában annak, hogy mitől lehetek jobb. Éreztem, hogy megvannak a képességeim, de azt is tudtam, hogy valami még mindig hiányzik belőlem, még többet kell kihozni magamból
– Ez az év volt az, amikor sikerül.
– Ehhez kellett, hogy minden edzést végig tudtam csinálni. Végiggüriztem a felkészülést, s ez nagyon fontos volt.
– Remekül kezdted az évet a Fehérvár elleni idegenbeli meccsen.
– A tavalyi szezont még a sérülésem előtt jó meccsel zártam, s szerencsére mire kezdtük az alapozást teljes értékű munkát tudtam végezni. Nagyon jól sikerült a felkészülés, s azt a formát a rajtra is át tudtam menteni.
– Kétfelé kell bontanunk a szezont, hiszen amíg Sopi is a csapat rendelkezésre állt ketten oldottátok meg a posztot, aztán változott a helyzet.
– Úgy gondolom a jobbátlövő poszt ebben az évre meg volt oldva. Jól kiegészítettük egymást, ha nekem nem ment Sopi hozta magát, ha ő teljesített gyengébben, akkor én nyújtottam többet. Ritkán fordult elő, hogy egyikünk sem játszott jól.
– Nem nyomasztott, hogy Sopi kiesése után egyedül maradtál?
– El kellett magamban rendeznem a dolgokat. A Fradi és Győr ellen nem sok pozitívumot tudtam kiemelni a játékomból, de aztán jöttek azok a mérkőzések, amelyeken jobban ment az egész csapatnak. Az alapszakasz végén pedig jött az ötmeccses győzelmi sorozatunk, amit a rájátszás elején még megtoldottunk. Borzasztó jó érzés volt folyamatosan nyerni. Talán az alapszakaszbeli itthoni Siófok meccs volt a kulcs, akkor már éreztük, hogy annyira jó passzban vagyunk, hogy messzire juthatunk. S persze egy idő után már szerencsénk is volt.
– Kívülről úgy tűnt, hogy ez volt az elmúlt évek legjobb szellemiségű debreceni csapata.
– Pontosan így érzem én is. Már korábban is elmondtam, hogy mindegy, hogy itthon ülök a családommal, vagy az öltözőben a csajokkal. Mindent meg tudunk beszélni, rengeteg közös programot szervezünk. Megjártam sok csapatot, de ilyen közösség sehol sem volt.
– Ez a siker egyik záloga?
– Igen. Ahol „nyírják” egymást a játékosok ott az eredmény is elmarad.
– Ebben az évben sikerült előrelépni. Elégedett vagy?
– Kicsit sajnálom, hogy nem végeztünk még előrébb. A rájátszásban Siófokon nagyon közel álltunk a győzelemhez, s ha az a meccs megvan, akkor odaérhettünk volna akár az ötödik helyre is. Ezzel együtt nem lehetünk elkeseredve, ha valaki az év elején aláíratja ezt az eredményt elfogadtuk volna. Mégis, kicsit csalódott vagyok. Igaz, az ötödik hely az erőviszonyok alapján nem lett volna reális.
– Mit szóltál az Év Legjobbjának járó díjhoz?
– Azt hittem, hogy csak a facebook-os szavazás van, erről nem tudtam. Meglepődtem, hogy engem szólítottak, de jól esett az elismerés.
– Hidd el, megérdemelted!
Bereczky Attila
