Hosszú kihagyás után a DVSC-TVP-Vác felkészülési mérkőzésen lépett újra pályára Lajtos Nóra. Pénteken pedig tétmeccsen is visszatérhet a DVSC-TVP kapusa, hiszen elutazott a csapattal a Mosonmagyaróvár elleni idegenbeli meccsre.

Amikor a hétfő délelőtti edzésen megtudta, hogy a Vác elleni edzőmeccsen övé lesz az utolsó húsz perc, úgy örült, mint egy kisgyerek.

– Több mit fél évet hagytam ki a keresztszalag műtétem után, tényleg olyan volt minden, mint kiskoromban, tudtam, hogy ezért dolgoztam, ezért szenvedtem – mondta Lajtos Nóri. – Valamilyen szinten fel is töltődtem, hiszen kiestem a meccs, meccs, meccs ritmusból, megint előjött az az elmondhatatlan öröm, amit a játék, a mérkőzés, a tét jelent.

Sokan aggódtak a kiváló kapusért, amikor kiderült, hogy elkerülhetetlen a műtét.

– Nem okozott akkora lelki törést az operáció és az azt követő időszak, mint amekkorára sokan felkészítettek – folytatta Norcos. – Úgy fogtam fel az egészet, hogy jobb lesz a lábam, mint előtte volt. Lelkileg megerősödtem a műtét óta. Úgy tűnik fejben is sikerül a visszatérés, hiszen egyre kevésbé van bennem félsz. A rehabilitáció után fokozatosan, lépésenként haladtunk Pusztainé Erával, ennek a folyamatnak a kiteljesedése a meccs. Fontos volt az első védés, hiszen úgy álltam be a kapuba, hogyha egy labdával találkozom már jó…

Nos, az első védés után jött a második, a harmadik, a negyedik, Lajtos Nóri kifejezetten biztató védési hatékonysággal zárta a neki jutó húsz percet. Pénteken pedig ott lesz a Mosonmagyaróvár elleni meccsre nevezett keretben.

– Nehéz volt kívülről nézni a lányokat, főleg amikor nem ment a csapatnak, na, akkor nagyon tehetetlennek éreztem magam – emlékezett a visszatérő kapus. – Első körben arról beszéltünk, hogy a decemberi szünet után térek vissza tétmeccsen, de az utóbbi hetekben olyan jó volt a lábam, hogy mégis ott leszek Mosonszolnokon. Nem bánnám, ha nem jutna nekem túl nagy szerep, de mondjuk plusz tíznél a végén szívesen beállnék néhány percre.