Hiába szerzett nyolc pontot, nem jutott be a negyeddöntőbe a DVSC SCHAEFFLER az EHF Európa Ligában. A csoportkör lezárása után a csapatot működtető kft. ügyvezetőjét, Ábrók Zsoltot kérdeztük a hat mérkőzés tapasztalatairól, tanulságairól.

Előzetesen úgy számoltunk, hogy nyolc ponttal mindenképpen tovább lehet lépni a csoportkörből. A nyolc pont megvan, mégis lemaradtunk a negyeddöntőről. Milyen érzések kavarognak a klub első emberében?

Kétfelé bontanám az elmúlt másfél hónap értékelését. Ha szubjektíven közelítek a mögöttünk hagyott időszakhoz, akkor azt kell mondanom, hogy borzasztóan frusztrált, csalódott és dühös vagyok, s nem csak én, hanem a csapat, a stáb minden tagja. Dühítő, hogy nyolc ponttal nem sikerült továbbjutni, úgy tűnik, a mi klubunkba determinálva van, hogy a nemzetközi porondon vagy gólkülönbséggel bukunk el, vagy nyerünk, akár kupát. Csalódottak vagyunk, mert nem azért dolgoztunk, küzdöttünk, hogy így kelljen elbúcsúzni!

Furcsa volt, hogy a csoport másik meccse két órával korábban kezdődött, ezért úgy kellett pályára lépnünk, hogy tudtuk, nincs esélyünk a továbbjutásra.

Felháborító, hogy egy ilyen szituációban az EHF versenyrendszere szerint nem egy időben kezdődik a záróforduló továbbjutásról döntő két mérkőzése. Ennek lett a következménye, hogy játékosaink úgy léptek pályára, hogy tudták már nem juthatnak tovább, ez pedig hatalmas lelki teher volt, látni kellett volna az arcokat a vasárnapi meccs előtt. Ennek ellenére végig küzdöttek és meg is nyerték a mérkőzést, ami szintén a csapat tartásáról ad tanúbizonyságot. Úgy gondolom a fair play szellemében ennek a két mérkőzésnek egy időben kellett volna kezdődnie! Mindezt jeleztük is az európai szövetség felé!

Nézzük objektíven a csoportkör tanulságait!

Azt már a sorsolás pillanatában láttuk, hogy ez egy roppant kiegyensúlyozott csoport. Az alapvető célunk az volt, hogy megnyerjük a három hazai meccsünket és idegenben a tavaly még Bajnokok Ligájában szereplő, ám azóta meggyengült Podravka ellen szerezzünk két pontot. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján joggal véltük úgy, hogy a nyolc pont elég a negyeddöntőhöz. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne akartuk volna minden meccsünket megnyerni. Ebben a szezonban hét csapat szerzett a csoportkörben nyolc vagy több pontot, ebből sajnos három a mi csoportunkban szerepelt. Az a csapat, amelyik hatból négy meccset megnyer, annak ott a helye a legjobb nyolc között, ezért joggal lehetünk büszkék a lányok teljesítményére és bár búcsúztunk, emelt fővel tehettük mindezt.

Az elmaradt továbbjutás mellett, mi az, ami miatt hiányérzetünk lehet?

Bántó a Nyköbing elleni idegenbeli mérkőzés, ahol szétesett a csapat. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a két hosszú ideje hiányzó belső emberünk, Hornyák Dóra és Jovovics Jovana mellett ezen a meccsen nem léphetett pályára Bordás Réka sem. Sajnálom, hogy sokakban ez az élmény maradt meg erről a hat meccsről és nem a győzelmek! Mert elmondhatjuk, hogy többségében jól pótoltuk a hiányzókat, a DVSC SCHAEFFLER csapatként funkcionált, a lányok küzdöttek a klubért, a városért és a szurkolókért. Remélem, hogy – miután leülepedtek az érzelmek – a közösségünk minden tagja objektíven fogja értékelni ezt a szereplést. Ez nagyon fontos lenne, mert nagy feladatok állnak még előttünk. A kupában a final four, a bajnokságban pedig a bronzérem megszerzése a cél, ezek eléréséhez pedig szükségünk lesz a DVSC család minden tagjának támogatására, mert ez a csapat rászolgált a bizalomra az eddigi teljesítményével. Mindörökké Hajrá, Debrecen!