Hosszú volt az út az európai kupacsúcsig, de megérte a temérdek  munka, a sok utazás, a négy elvesztett finálé után ejtett könnyek. 1995-ben megtört az átok, egy évvel később pedig megvédte címét az EHF Kupában a DVSC Symphonia csapata.

Micsoda évek voltak, micsoda sikerek! Amikor 1995-ben, ötödik nekifutásra megnyerte első európai kupadöntőjét a Loki, napokig ünnepelt a város. Az eufória után jött az újabb melós időszak, hiszen egy címet megvédeni mindig nehezebb, mint megszerezni, mindenki a kupagyőztes skalpjára vadászik.

A svájci TV Uster csak a bemelegítést jelentette, könnyed kettős sikerrel lépett a legjobb nyolc közé a címvédő. A negyeddöntőben már sokkal nehezebb ellenfél várt a Lokira, ráadásul a párharc első meccsét a dán GOG Gudme nyerte meg 25–16-ra.
Csoda kell a debreceni visszavágón! Ezt mondogatta mindenki, no meg azt, hogy ha akad olyan csapat, amely képes erre a csodára, az a DVSC!
Az első csatát már a melegítés alatt megnyerte a Loki. Amikor a délelőtt 11-kor kezdődő visszavágó előtt egy órával kisétáltak melegíteni az északi klub játékosai lefagyott a mosoly az arcukról. Már ekkor tele volt a lelátó, izzott a csarnok
Az első harminc percben a kilencgólos hátrány nagyobbik része eltűnt, öttel vezetett a címvédő. Idegtépő második harminc perc következett, végül 24–15-re nyertünk, idegenben lőtt több gólunknak köszönhetően jutottunk a legjobb négy közé.
Az elődöntőben az Isztocsnyik Rosztov várt a Lokira. Rosszul indult a párharc első, debreceni meccse, 5–1-re vezetett az orosz együttes, ám a meccs végére helyre állt a világ rendje, 25–20-ra nyert a debreceni csapat. A meccs végén a Rosztov klasszisa, Raisza Veraksó rátámadt Csapó Erikára, Köstner Vilmos közbelépett, amiért az EHF három európai kupameccstől eltiltotta az edzőt. Így a rosztovi visszavágón (s később a fináléban is) a szakosztály igazgató Komáromi Ákos dirigálta a csapatot, amely idegenben is nyerni tudott 23–22-re.

A döntőben ezúttal is norvég csapat várt a Lokira, s a Larvik elleni két meccs okkal vonult be az európai kupacsaták legkeményebb párharcai közé. Norvégiában 23–20-ra kapott ki a DVSC, s ez mindenképpen reménykeltő eredmény volt. Az 1996. május 12-én lejátszott visszavágóra soha nem látott tömeg zsúfolódott be a Hódosba, s nézte végig az idegőrlő kézilabda-háborút. Lövő és szúrófegyverek éppen nem kerültek elő, ám így is voltak áldozatok. Borók Rita például agyrázkódást szenvedett, s mivel Jeddi Mária már a döntő előtt is sérült volt, a hajrára balkezes átlövő nélkül maradt a Loki. A drámai végjátékban is mindig akadt higgadt ember debreceni oldalon., így a lefújás pillanatában 18–15-re vezetett a DVSC, s idegenben lőtt több góljának köszönhetően megvédte címét az EHF Kupában. Az igazsághoz tartozik , hogy még lőhettek volna egy időntúli szabaddobást a vendégek, csak éppen ekkor már tele volt szurkolókkal a küzdőtér.

„Faguriga legyek, ha itt lesz szabaddobás” – mondta a meccset közvetítő legendás riporter, Gulyás László. Történelmi tény, hogy Laci nem lett faguriga, kezdődhetett a Hódos történetének legnagyobb ünneplése!

Az 1995/96-os EHF Kupa-győztes DVSC névsora:
Irina Szamozvanova, Szopóczy Brigitta, Szász Mária (kapusok), Kókainé Molnár Erzsébet, Sándor Csabáné Sipos Éva, Jeddi Mária, Katkó Andrea, Nyilas Tünde, Virincsik Anasztázia, Zupkó Judit, Borók Rita, Csapó Erika, Szász Andrea, Csirinyi Csilla, Halcsik Ildikó, László Krisztina.

Vezetőedző: Köstner Vilmos
Edző: Horváth Ildikó
Klubelnök: Erdei Zoltán
Szakosztály-igazgató: Komáromi Ákos
Technikai vezető: Németi Gyula
Masszőr: Tordai Mihály
Orvos: Petri Attila
Marketing-vezető: Gurics Attila.