Kiválóan halad a rehabilitációja, így akár már novemberben visszatérhet a pályára a február elején keresztszalag-szakadást szenvedő Hámori Konszuéla. 

Súlyos áldozatot követelt a Győri Audi ETO KC elleni Bajnokok Ligája győzelem február elején. Mint emlékezetes, a DVSC SCHAEFFLER 29-28-ra legyőzte a későbbi győztes győri együttest az utolsó előtti csoportmérkőzésen, ám az öröm nem lehetett teljes, mert a szezon egyik legjobbja, Hámori Konszuéla súlyos sérülést szenvedett. Az átlövő keresztszalagja elszakadt, így meg kellett operálni. A műtét, szerencsére jól sikerült, sőt, az azt követő rehabilitáció is kiválóan halad, nem csoda, hogy a Hódosban rendszeresen felbukkanó Koni egyre többet mosolyog. Vele beszélgettünk.  

– Hogy vagy, hogy telnek a napjaid mostanság?

– Remélem, hogy jól állok. Legalábbis azt mondják és én is úgy érzem. Egyébként edzek minden nap. Hétfőn, kedden, csütörtökön, pénteken és szombaton megyek futni és emellett van heti három gyógytornám, meg három kondim. Már a konditeremben is sok mindent meg tudok csinálni, és a szökdelések, irányváltások is jól mennek. Mondjuk, az elején furcsa volt. Olyan volt, mintha elfelejtettem volna, hogy kell csinálni, de aztán néhány ismétlés után visszajöttek a mozgások. Mivel a gyógytornász, meg az erőnléti edző azt mondják, hogy nem lehet bajom, így nem is félek, mindent megcsinálok, amit mondanak, félelem nélkül.

– Fájdalom nincs? Egyáltalán?

– Semmi, nulla. Izomláz, meg fáradtság, az van, méghozzá sokszor. A térdem szerencsére nem fáj. Talán a legelején, amikor elkezdtünk új dolgokat csinálni, például a biciklizésnél, vagy az erősítésnél, akkor még éreztem, de most már, úgy a nyár eleje óta, semmi fájdalmam nincs.

– Lelkileg megviselt a sérülés? Mert őszintén szólva nem azt látom rajtad. Szerencsére ugyanolyan jókedvű vagy, mint előtte.

– Tényleg nem viselt meg annyira. Én úgy vagyok vele, hogy okkal történik minden. Ebben is megtaláltam a pozitív dolgokat, ami mondjuk nem a műtét, meg az utána következő néhány hét volt. Úgy voltam vele, hogy ez biztos kellett nekem, hogy fejben egy kicsit pihenjek, vagy akár testben is, mert hiába a kondi, meg a futás, meg a gyógytorna, azért ez nem ugyanaz, mint amikor napról-napra edzünk. Úgyhogy rendben vagyok, köszi.

– Azért a meccsek hiányoznak, nem? Nem lehet könnyű kívülről nézni a többieket…

– Persze, az a része borzasztóan nehéz. Mióta elkezdődött a szezon és jönnek a tétmeccsek, már nagyon mennék fel a pályára. Főleg olyankor, amikor azt látom, hogy akár segíthetnék is a csapatnak, mert éppen nem úgy mennek a dolgok.

– A gyógytornászod, Kerék Laura szerint a novembert céloztátok meg, akkor térhetsz majd vissza a pályára, ha minden jól megy. Te hogy tervezed, tényleg lehet ebből november, vagy inkább maradjunk abban, hogy jó lenne, ha már idén újra játszhatnál?

– November! Én annak nagyon örülnék, ha tényleg játszhatnék már akár novemberben, persze tudom, hogy ez csak a legjobb eshetőség, de azt mindenképpen szeretném, ha már idén lenne pár játékpercem tétmeccsen is.