Szabó Dóra, vagy, ahogy a csapattársak szólítják, Dorci tulajdonképpen véletlenül kezdett el kézilabdázni. Aztán véletlenül került be már az első edzésen a kapuba, hogy aztán ott ragadjon. Ennyi véletlen nincs, ő erre a posztra született!

Dorcit nem lehet nem szeretni. Mindig mosolygós, bűbájos kislány, akire talán még az ellenfelek sem haragszanak, amikor kivédi a szemüket. De hogyan is találkozott a kézilabdával.

„Egy barátnőm hívott le edzésre, akivel még bölcsődébe jártunk együtt – mesél a kezdetekről. – Emődi Tünde néni mindjárt az első alkalommal beállított a kapuba, nekem megtetszett és ott ragadtam. Később kipróbáltam magam a mezőnyben is, de visszatértem a kapuba, az az igazi.”

Szabó Dóra nem tipikus sportcsaládba született, anyukája és apukája örülnek, hogy sportol a lányuk, ám nem a kézilabda az első. Dorci jelenleg nyolcadikos az Ady-ba jár hatosztályos, gimnáziumi osztályba, s szerencsére jól tanul. S mivel a sport és a tanulás megfér egymás mellett, nincs akadálya, hogy edzésekre járjon.
Emődi Tünde után Tóth Rózsa lett az edzője, kapusedzőként pedig Bíró Imre, Hegedűs Gábor és Pusztainé Kalocsai Erika dolgozott vele.

„Nagyon szeretek edzésre és meccsekre járni – folytatja mosolyogva Dorci. – Kézilabdázni is nagyon jó, s remek dolog ehhez a közösséghez tartozni.”
A DSI 2000-es csapatát Vida Gergő vette át, s a lányok már az ő irányítása alatt kerültek át a DVSC-hez.

„Szerettem a DSI-ben játszani, de most jó érzés Loki-mezben pályára lépni – mondja Dóra a nyári átigazolásról. – Az edzőnk és csapat ugyanaz, ami pluszt jelent, hogy az NB II-es felnőtt bajnokságban is játszunk, s ez ennyi idős korban nagy lehetőség számunkra a fejlődésre.”
Ráadásul Dóra néhány 2000-es születésű csapattársával együtt (Bognár Anna, Csontos Barbara, Kovács Emese, Nemes Nóra, Szokolai Bettina, Zelizi Fanni) már az NB I-es ifjúsági bajnokságban is bemutatkozott. S időközben a debreceni kapusra a serdülő válogatottat irányító Bohus Bea is felfigyelt, s meghívta őt a korosztályos nemzeti csapat edzőtáborába.

„Jól éreztem magam a válogatottnál, remélem máskor is kapok meghívót – mesélt a nemzeti együttesnél töltött napokról Dorci. –
Ha sikerül, szeretnék jó kapus lenni, de a sportban bármikor közbejöhet egy sérülés, ezért tudom, hogy a tanulás is fontos. A példaképem Triffa Ági, vele jóban is vagyok, nagyon jó kapus, és nagyon rendes az életben. Talán egyszer én is olyan jó leszek, mint ő.”
Úgy legyen!