DVSC
VS
Slat
DVSC
30
:
25
Slat
FTC
28
:
31
DVSC
Valc
28
:
25
DVSC
Krim
29
:
40
DVSC
DVSC
32
:
29
POD
DVSC
31
:
36
GYŐR
DVSC
33
:
27
KKC
EGER
VS
DVSC
DVSC
VS
Alba
VÁC
VS
DVSC
DVSC
VS
Vasas
Eszt
VS
DVSC
BUDA
VS
DVSC
NEKA
VS
DVSC
MTK
VS
DVSC
GYŐR
VS
DVSC
DVSC
VS
KKC
DVSC
VS
FTC
Közzétéve: 2018.08.09.
Hosszan tartó súlyos betegség után szerdán hajnalban meghalt a DVSC kétszeres EHF Kupa-győztes jobbszélsője, Sándor Csabáné Sipos Éva. Augusztus 13-án lett volna 45 éves…
Amikor két éve nyáron, a zánkai teraszon ültünk, akkor biztos voltam benne, hogy ezt a meccset is megnyered, mint 1995-ben, azt a feledhetetlen kupaelődöntőt Buxtehudéban. Túl voltál a nagy műtéten, s úgy tűnt, minden rendben van, újra mosolyogtál, ragyogtál, mint anno, a nagy diadalok idején. Mert, aki a kilencvenes évek közepén Loki-meccsre járt, az látott Téged ragyogni.
„Őstehetség”. Ezt mondta rólad valamennyi edződ, s amikor 14 évesen Nyíregyházáról Debrecenbe kerültél, hamar a felnőtt csapat edzésein találtad magad. Aztán jött 1995. március 25.-ike, a hazai 21–21 után reménytelen helyzetből vártuk a német sztárcsapat elleni visszavágót. A kupadöntő volt a tét, Téged pedig feldobtak a nagy feladatok, 21 évesen hat gólt lőttél a Buxtehudének.
Te a kórházban küzdöttél kedden este, amikor újra megnéztem a meccset. Vezettek a hazaiak 19–17-re, nagy bajban volt a Loki. Ekkor adtál egy olyan gólpasszt László Krisztinek, amilyet csak a legnagyobbak tudnak, majd átlövésből kiegyenlítettél, s innen már lehozta a csapat a meccset. Szárnyaltál a döntő első meccsén is, öt gólt dobtál a Bakkelagets Oslónak, a norvégok sem tudtak megállítani. Ki tudja, hova jutottál volna, ha a norvégiai visszavágón nem szakad el a keresztszalagod.
Aki a kilencvenes évek közepén Loki-meccsre járt, az látott ragyogni. Imádtam a pimasz góljaidat, de nekem sokkal több voltál kézilabdázónál. A feleségem legjobb barátja, s az egyik legjobb barátom felesége. S igen, abban is nagy szereped volt, hogy Csabi a DVSC focicsapatának ikonja lehetett.
Ültünk az ágyad körül ezen az elátkozott szerda hajnalon, s nem fogtuk fel, hogy ez megtörtént. Még nem lehet vége, hiszen Te küzdöttél a végsőkig, s egyébként is, hétfőn lesz a születésnapod, a negyvenötödik! Csak akkor hittem el, hogy ez a valóság, amikor a két fehérruhás fiatalember kigurította az ágyat a kórteremből, majd eltűntek veled a folyosó fordulójában.
Könnyes szemmel olvasom a Kölcsey-idézetet a kórház folyosóján. „Messze tekints. A pálya kicsiny; túl rajta nagyobb vár” Kicsit megnyugszom, mert biztos vagyok benne, hogy odaát Komcsiék már meggyújtották a fáklyákat, hogy méltóképpen fogadhassák a jobbszélsőt, aki beragyogta a pályát!
Nyugodj Békében Sipi!
Bereczky Attila
