DVSC
33
:
32
Eszt
FTC
30
:
28
DVSC
DVSC
32
:
26
BÉKÉ
BUDU
34
:
32
FTC
DVSC
23
:
25
Vipers
DVSC
28
:
31
FTC
Vipers
27
:
28
BUDU
DVSC
28
:
23
POD
Vasas
24
:
39
DVSC
DVSC
28
:
34
Eszt
MTK
30
:
38
DVSC
DVSC
32
:
20
SZKKA
GYŐR
29
:
28
DVSC
DVSC
26
:
26
FTC
Alba
27
:
32
DVSC
DVSC
28
:
28
BUDA
Valc
33
:
31
DVSC
MKC
29
:
31
DVSC
DVSC
28
:
31
Valc
MTK
23
:
34
DVSC
DVSC
42
:
23
BÉKÉ
DKKA
VS
DVSC
DVSC
35
:
23
KKC
MKC
30
:
27
DVSC
VÁC
23
:
28
DVSC
DVSC
38
:
24
Vasas
Eszt
21
:
22
DVSC
DVSC
43
:
33
MTK
SZKKA
26
:
27
DVSC
DVSC
28
:
36
GYŐR
FTC
41
:
24
DVSC
DVSC
34
:
28
Alba
BUDA
23
:
36
DVSC
DVSC
VS
MKC
BÉKÉ
VS
DVSC
DVSC
VS
DKKA
KKC
VS
DVSC
DVSC
VS
VÁC
Közzétéve: 2018.08.09.
Hosszan tartó súlyos betegség után szerdán hajnalban meghalt a DVSC kétszeres EHF Kupa-győztes jobbszélsője, Sándor Csabáné Sipos Éva. Augusztus 13-án lett volna 45 éves…
Amikor két éve nyáron, a zánkai teraszon ültünk, akkor biztos voltam benne, hogy ezt a meccset is megnyered, mint 1995-ben, azt a feledhetetlen kupaelődöntőt Buxtehudéban. Túl voltál a nagy műtéten, s úgy tűnt, minden rendben van, újra mosolyogtál, ragyogtál, mint anno, a nagy diadalok idején. Mert, aki a kilencvenes évek közepén Loki-meccsre járt, az látott Téged ragyogni.
„Őstehetség”. Ezt mondta rólad valamennyi edződ, s amikor 14 évesen Nyíregyházáról Debrecenbe kerültél, hamar a felnőtt csapat edzésein találtad magad. Aztán jött 1995. március 25.-ike, a hazai 21–21 után reménytelen helyzetből vártuk a német sztárcsapat elleni visszavágót. A kupadöntő volt a tét, Téged pedig feldobtak a nagy feladatok, 21 évesen hat gólt lőttél a Buxtehudének.
Te a kórházban küzdöttél kedden este, amikor újra megnéztem a meccset. Vezettek a hazaiak 19–17-re, nagy bajban volt a Loki. Ekkor adtál egy olyan gólpasszt László Krisztinek, amilyet csak a legnagyobbak tudnak, majd átlövésből kiegyenlítettél, s innen már lehozta a csapat a meccset. Szárnyaltál a döntő első meccsén is, öt gólt dobtál a Bakkelagets Oslónak, a norvégok sem tudtak megállítani. Ki tudja, hova jutottál volna, ha a norvégiai visszavágón nem szakad el a keresztszalagod.
Aki a kilencvenes évek közepén Loki-meccsre járt, az látott ragyogni. Imádtam a pimasz góljaidat, de nekem sokkal több voltál kézilabdázónál. A feleségem legjobb barátja, s az egyik legjobb barátom felesége. S igen, abban is nagy szereped volt, hogy Csabi a DVSC focicsapatának ikonja lehetett.
Ültünk az ágyad körül ezen az elátkozott szerda hajnalon, s nem fogtuk fel, hogy ez megtörtént. Még nem lehet vége, hiszen Te küzdöttél a végsőkig, s egyébként is, hétfőn lesz a születésnapod, a negyvenötödik! Csak akkor hittem el, hogy ez a valóság, amikor a két fehérruhás fiatalember kigurította az ágyat a kórteremből, majd eltűntek veled a folyosó fordulójában.
Könnyes szemmel olvasom a Kölcsey-idézetet a kórház folyosóján. „Messze tekints. A pálya kicsiny; túl rajta nagyobb vár” Kicsit megnyugszom, mert biztos vagyok benne, hogy odaát Komcsiék már meggyújtották a fáklyákat, hogy méltóképpen fogadhassák a jobbszélsőt, aki beragyogta a pályát!
Nyugodj Békében Sipi!
Bereczky Attila