Félútnál tart az NB I-es mezőny a 2021/22-es szezonban, a DVSC SCHAEFFLER a harmadik helyről kezdi meg a második szakaszt. Az első 13 forduló tapasztalatairól beszélgettünk vezetőedzőnkkel, Szilágyi Zoltánnal.

Meglehetősen speciális volt a tavaly nyári felkészülés, hiszen hosszú ideig hiányoztak a felnőtt és korosztályos válogatottak.
Ehhez jött a második héten Kovács Anna sérülése, így kulcsembereink közül sokan hiányoztak. Ráadásul a belső posztokon több változás is volt a keretben, így jó lett volna a több közös gyakorlás. Ezzel együtt úgy érzem, jól sikerült a felkészülésünk.

A gondok ellenére öt győzelemmel kezdtük a bajnokságot, úgy, hogy közben legyőztük két közvetlen riválisunkat.
A játékunk nem volt mindig tökéletes, de az eredményekkel elégedettek lehettünk. Érdekes, de többször is előfordult, hogy a szoros első félidőt követően szünet után nyolc-tíz góllal tudtunk nyerni. Sokszor volt hiányérzetünk, úgy érzetük, hogy több volt ebben a meccsben, miközben, ha úgy alakul a találkozó, hogy a szünetben vezetünk magabiztosan és ezt megtartjuk a folytatásban, akkor más lett volna a szájíz. A dolog pozitív oldala, hogy ha a szünet után őröljük fel az ellenfelet, az azt jelenti, hogy jó a csapat erőnléte.

Játékban a Mosonmagyaróvár elleni hazai győzelem és a vereség ellenére a Fradi elleni idegenbeli meccsen tejesített legjobban a csapat.
Igen, ez egyértelműen így van! Erre az időszakra összeállt a csapat, Kovács Anna is visszatért, ami nem csak a jelenléte miatt volt fontos, hanem többen lettünk, több lett a variációs lehetőség, megoszlottak a terhek.

Utána viszont jött egy komolyabb hullámvölgy, amelynek első jelei már az Érd elleni hazai meccsen látszottak.
A Fradi meccs után volt egy hosszabb válogatott szünet, s ez kizökkentette a játékosokat a megszokott ritmusból Szerencsételen volt, hogy a pénteki Érd elleni meccs előtt, csütörtökön tértek vissza a játékosaink. Ettől függedtelenül mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy azt a mérkőzést sokkal magabiztosabban meg kellett volna nyernünk. Ott már látszott, hogy nem találunk vissza ahhoz a formához, amit felépítettünk. Majd jött egy nagyon fájó vereség az MTK otthonában, ahol egy legalább kétszer megnyert meccsen maradtunk pont nélkül. Itt, ellentétben a szezon eleji formánkkal éppen a végjátékban bizonytalanodtunk el.  Elkezdtünk kudarckerülően játszani, nem vállaltuk fel a felelősséget, ennek lett a vége vereség, ami egyértelműen törést hozott. Sajnos mindez éppen az Európa Liga selejtező előtt történt, a Magura Cisnadie elleni hazai meccsen is ugyanezek jellemezték a csapatot. A két európai kupameccs között a Dunaújváros elleni hazai meccsünkön jól kézilabdáztunk, dinamikáját, lendületét tekintve ez volt az egyik legjobb produkciónk. A román csapat ellen pont ez a felszabadult játék hiányzott, amit a Dunaújváros ellen jól csináltunk. Az erdélyi visszavágót sajnos nagyon rosszul kezdtük, támadójátékban és védekezésben is mélyen tudásunk alatt tejesítettünk, s abból a gödörből nem tudtunk kijönni. Pedig megvolt a lehetőségünk a felzárkózásra, de a kulcspillanatokban ziccereket hibáztunk, bizonytalanok voltunk.

A decemberi bajnoki szünetben is sokan hiányoztak.
Nem tudtuk azt a munkát elvégezni, amit szerettünk volna, hiszen a négy vébén szereplő játékosunk mellett is akadtak betegségek, sérülések.

Januárban pedig egy új bajnokság kezdődött, amelyben eddig sokszor a covid-tesztek állították össze a csapatok meccskeretét, Mennyire volt nehéz ehhez alkalmazkodni?
Ez a probléma minden csapatot utolért, s bizony nagyon nem mindegy, hogy kit mikor, milyen meccsek előtt és milyen játékosokat ér utol. Az eredményeket tekintve jól jöttünk ki ebből a periódusból, hiszen előbb idegenben győztük le félcsapatnyi hiányzóval a komplett Siófokot, s két pontot szereztünk a Vasas ellen is. Igaz ezen a meccsen nem lehettünk büszkék a játékunkra. Azt minden csapatnál látom, hogy nagyon nehéz visszajönni a fertőzés után, sok játékosnál hetek telnek el, míg eléri a betegséget megelőző erőnlétét formáját.

Féltávnál a harmadik helyen állunk, ennyi pontot több mint tíz éve szerzett a DVSC a bajnokság ezen szakaszában. Mit vársz a folytatástól?
Eddig nem játszottunk mindig jól, de visszaigazolásként elég, ha ránézünk a tabellára. Nagyon nehéz lesz a folytatás, még messze vagyunk a céltól, de a kezünkben van a sorsunk irányítása. Nem tudjuk, hogy a covidból visszatérők milyen formában vannak, az majd csak élesben derül ki. A második kört a Kisvárda otthonában kezdjük és nagyon nehéz meccsre számítok. Ellenük akkor tudunk jól játszani, ha jól védekezünk, s ebből gyors gólokat tudunk szerezni. Ha ez nem sikerült, akkor szenvedős hatvan perc áll előttünk.

Közel vagyunk a bronzéremhez?
Abban a pozícióban, ahol most vagyunk, csak magunkat okolhatjuk, ha lecsúszunk a harmadik helyről. De nem is szeretnénk ezzel foglalkozni, meccsről-meccsre kell haladnunk a célunk felé!