Szombaton és vasárnap Tatabányán, a Magyar Kupa négyes döntőjében szerepel a DVSC SCHAEFFLER. Kétrészes cikkünkben a klub eddigi kupaszereplését elevenítjük fel!

A nyolcvanas évek közepén lett a magyar női kézilabda meghatározó csapata a DVSC. A debreceni együttes 1985-ben a honi kupában szerezte meg első trófeáját.

A debreceni női kézilabda máig tartó sikertörténetének fontos dátuma volt 1979, amikor a Loki feljutott a legmagasabb osztályba, ahol azóta is folyamatosan szerepel. Aztán 1981-ben érkezett a kispadra Komáromi Ákos, a csapat pedig elindult felfelé. Egyre gyarapodott a szurkolótábor, amely 1986 januárjában ünnepelhette a klub első fényes sikerét. Az akkortájt Magyar Népköztársasági Kupa néven jegyzett sorozat oda-visszavágós döntőjében a Ferencváros volt az ellenfél. A Népligetben 17–13-ra nyertek a zöld-fehérek, de a visszavágón nem tartott ki az előnyük. A 22–14-es hazai győzelem után kezdődhetett az ünneplés Debrecenben. Érdekesség, hogy ez hivatalosan az 1985-ös kupadöntő volt, csak a sorozat végjátéka „átcsúszott” a következő évre.

1987-ben két MNK-döntőt is játszott a DMVSC. Az 1986-os (ám 1987 februárjában rendezett) fináléban nem tudta megvédeni címét a csapat. A Vasas már a döntő fővárosi meccsén kilencgólos előnyt szerzett (27–18), amit a visszavágón nem sikerült ledolgozni, de a győzelem összejött. 26–23-ra nyert a Debrecen és így ezüstérmes lett. Ugyanebben az évben, de már valóban az 1987-es kupasorozat végjátékában, újra összejött a Loki–Vasas párosítás. Az  első, hazai meccsen mindössze egygólos előnyt tudtak szerezni a debreceni lányok, aztán hat nappal később, a visszavágón jött a henger. Már az első harminc perc után kilenc góllal vezettek Komáromi Ákos tanítványai, s előnyüket parádés játékkal tartották meg. Végül 31–22-re nyert a DMVSC. Több száz debreceni szurkoló és a csapat közösen ünnepelte a klub második kupagyőzelmét a Fáy utcában. Néhány héttel később pedig megszületett a klub históriájának egyik legnagyobb sikere, a bajnoki cím!

A következő szezonban a kupában folytatódott a sorminta, azaz elmaradt a címvédés. A döntőben a Budapesti Spartacus ellen, hazai pályán még nyertünk 26–24-re, de a visszavágón a sérülések miatt erősen tartalékos Loki hatalmas vereségbe szaladt bele, 35–18-ra nyert a Szpari. Egy évvel később, 1989-ben viszont újra a Debrecen neve került a serlegre az MNK néven utoljára futó sorozatban az Építők volt a döntőbeli rivális. A budapesti 20–20 után Debrecenben 22–15-re nyertünk, s szereztük meg a klub harmadik kupagyőzelmét.

Aztán 1990-ben összejött az első címvédés, igaz ekkor, először a sportág történetében, Magyar Kupa volt a sorozat neve. A döntőben újfent az Építők volt az ellenfél, s ha csak annyit írnánk, hogy kettős győzelemmel hódítottuk el a serleget, akár fölényes sikerre is gondolhatna az olvasó, de annak tükrében, hogy mindkét összecsapást 21 –20-ra nyertük, egyértelmű, hogy akadt izgalom a finálé két meccsén. Egy esztendővel később, 1991-ben követezett a triplázás, s ez, a máig utolsó MK-győzelmünk született meg talán a legdrámaibb körülmények között. Ezúttal egy másik fővárosi együttes, a BHG SE volt az ellenfelünk, s az első meccset 30–25-re nyertük meg hazai pályán. Sokáig úgy tűnt, hogy az ötgólos előny nem lesz elég a sikerhez, hiszen a budapesti visszavágó 55. percében 21–14-re vezetett a riválisunk. A hajrában azonban villant a DVSC, egy négy nullás sorozattal 21–18-ra jöttünk fel, ez pedig azt jelentette hogy a Loki megszerezte ötödik Magyar Kupa (MNK) győzelmét.

(A holnapi második részben az azóta eltelt időszak kupaszerepléséről olvashatnak.)