DVSC
33
:
32
Eszt
FTC
30
:
28
DVSC
DVSC
32
:
26
BÉKÉ
BUDU
34
:
32
FTC
DVSC
23
:
25
Vipers
DVSC
28
:
31
FTC
Vipers
27
:
28
BUDU
DVSC
28
:
23
POD
Vasas
24
:
39
DVSC
DVSC
28
:
34
Eszt
MTK
30
:
38
DVSC
DVSC
32
:
20
SZKKA
GYŐR
29
:
28
DVSC
DVSC
26
:
26
FTC
Alba
27
:
32
DVSC
DVSC
28
:
28
BUDA
Valc
33
:
31
DVSC
MKC
29
:
31
DVSC
DVSC
28
:
31
Valc
MTK
VS
DVSC
DVSC
VS
BÉKÉ
DKKA
VS
DVSC
DVSC
VS
KKC
VÁC
VS
DVSC
DVSC
VS
Vasas
Eszt
VS
DVSC
DVSC
VS
MTK
SZKKA
VS
DVSC
DVSC
VS
GYŐR
FTC
VS
DVSC
DVSC
VS
Alba
BUDA
VS
DVSC
DVSC
VS
MKC
BÉKÉ
VS
DVSC
DVSC
VS
DKKA
KKC
VS
DVSC
DVSC
VS
VÁC
Közzétéve: 2016.04.14.
A Dunaújvárosban remekül védő Horváth-Pásztor Bettinát sokkolta vereség, de abban biztos, hogy a csapat mindent megpróbál majd a továbbjutás kiharcolásáért.
– Nehéz volt elaludni szerda este?
– Nagyon – válaszolt Horváth-Pásztor Bettina. Sokkhatásként ért a vereség, hiszen a második félidőben is vezettünk öt góllal, ezek után mi kezdjük jelentős hátrányból a visszavágót. Már a buszon rengeteget agyaltam azon, hogy mi történt, mi miatt engedtük ki a kezünkből a győzelmet, s otthon is ezen járt az agyam.
– Azt mondják, egy vereség után mindig hosszúnak tűnik a hazaút. Milyen volt a hangulat a buszon Dunaújváros és Debrecen között?
– Az egész csapatra igaz, amit a saját lelkiállapotomról mondtam, azaz nem elkenődve voltak a lányok, hanem a döbbenet látszott mindenkin.
– A negyvenedik percig úgy tűnt, alaposan megleptétek az esélyesebb Újvárost.
– Minden meccsre fel szoktunk készülni, de most a szokottnál is sokkal alaposabban elemeztünk mindent, gyakoroltuk a várható szituációkat. Több időnk is volt a ráhangolásra, s úgy érzem sikerült megoldanunk, amit elterveztünk, azért is működött így minden a mérkőzés elején.
– Neked is nagyon jól ment a védés…
– Örülök, hogy így látod. Az alapszakasz végén volt egy kellemetlen sérülésem, edzéseket, meccseket kellett kihagynom, szükségem volt egy kis sikerélményre. Most fejben is sikerült tökéletesen ráhangolódnom az ellenfélre, a mérkőzésre.
– Dunaújvárosban másodszor léptünk ugyanabba a folyóba, azaz megint vezettünk, s megint kicsúszott a kezünkből a meccs. Mi lehet ennek az oka?
– Az állományuk erősebb, de csapatként tartjuk velük a lépést. A rutin, amiben előttünk vannak. Azt hiszem fejben fáradtunk el a végjátékra, mentálisan nem bírtuk elviselni a terhet.
– A párharcnak azonban nincs vége!
– Az első döbbenet után arról beszéltünk, hogy nem szabad feladni! Jövő szerdán mindent megteszünk, hogy behozzuk a hátrányt, s ez a telt házas Hódosban sikerülhet. Számunkra mindig nagyon fontos a Loki-tábor támogatása, de talán most van a legnagyobb szükségünk szurkolóinkra! Nem fogjuk feladni, harcolni fogunk a végsőkig!
