Speciális hónap, speciális visszaemlékezés. Ha május, akkor 1996, a hónap 12. napja, a csarnok történetének legnagyobb pillanata! Hiába játszottak itt megszámlálhatatlan emlékezetes csatát, hiába alapozta meg kiemelkedő sikereit a Hódosban a Loki női kézilabdacsapata, csak egyetlen olyan alkalom adódott a históriában, amikor itt a legendás csarnok falai között ért fel a csúcsra a csapat.

A csapat, amely Köstner Vilmos irányításával 1995-ben nyerte meg először az EHF Kupát, méghozzá Norvégiában, Gjövik városában.

A címvédésig vezető úton a svájci TV Uster nem jelentett komoly akadályt, a negyeddöntőben azonban már nagyon nehéz dolga volt a csapatnak, idegenben lőtt gólokkal, kilencgólos hátrányt ledolgozva búcsúztatta a dán GOG Gudme együttesét. Az elődöntőben az orosz Rosztovot kettős győzelemmel ütötte ki a Loki, következhetett a finálé, a Larvik ellen. A norvég sztárcsapat otthonában 23–20-ra kapott ki a DVSC, a remek idegenbeli eredmény után mindenki címvédést várt a Hódos poklában.

Azon a májusi vasárnapon már kora reggel nagy volt a nyüzsgés a csarnok körül. A reggel kilencórás kapunyitás után percek alatt megteltek a lelátók, tippelni sem lehet mennyien zsúfolódtak össze a padsorokon, illetve a padsorok között állva (akkoriban még nem voltak különálló székek a szektorokban). Aztán 11 órakor megkezdődött a 90-es évek egyik legnagyobb kézilabda háborúja. Két tökéletesen felkészített csapat nézett farkasszemet egymással, súlyos pofonok csattantak a pályán, ennek egyenes következménye lett Borók Rita agyrázkódása. Az első harminc perc után 8–6-ra vezetett a DVSC, de a második játékrész rémálom-szerűen kezdődött.  A Larvik egyenlített, az északiak remekül védő kapusa, Kristiansen sorra hárította a büntetőket, látszott, hogy nagyon felkészült a debreceni heteslövőkből. Amikor a 49. percben is döntetlent mutatott az eredményjelző, (12–12) veszni látszott a duplázás lehetősége. A közönség azonban űzte-hajtotta a csapatot. Sikerült is kétgólos előnyt szerezni, ám 16–14-nél Kristiansen újabb hetest hárított. Ekkor jött egy remek védekezés – éppen az a Katkó Andrea szerzett labdát, aki nem sokkal korábban a hétméterest elhibázta – a lerohanás végén pedig Kókainé Molnár Erzsébet szerzett gólt, így két és fél perccel a vége előtt megvolt az áhított háromgólos előny (17–14).

Az izgalmaknak azonban még nem volt vége…

Maratoni hosszúságú támadást vezethettek a norvégok, melynek során először Nyilas Tünde kapott egy minimum véleményes kiállítást, majd, amikor 1:26-tal a vége előtt egy kipattanó labda után visszaadták a támadás lehetőségét a Larviknak, a macedón játékvezetőket a szláv nyelvcsalád egy cifra káromkodásával minősítő Irina Szamozvanova is a kiállítás sorsára jutott. A kapuba a 19 éves Szász Mária állt.

Lassan peregtek a másodpercek, s 1:09-cel a vége előtt hetest kaptak a norvégok, s Duvholt nem hibázott. Kettős emberhátrányban kezdte meg utolsó támadását a DVSC, s mindenki tudta, hogy a címvédéshez gólt kell szerezni. Virincsik Anasztázia vett észre egy rést a norvég falon, betört, jött egy brutális szabálytalanság. A kétperces kiállítás elmaradt, a büntetőt azonban megadták a Nacsevszki-testvérek. De azt a hétmétereset be is kellett lőni, ez a meccsen korábban egyetlen debreceni hölgynek sem sikerült….

A Rosztov elleni hazai meccs végén kialakult incidens miatt eltiltott Köstner Vilmost a szakosztályigazgató, Komáromi Ákos helyettesítette a kispadon, aki Csapó Erikát küldte oda hetest lőni. Csapeszt, aki utoljára négy évvel korábban, egy Jászberény elleni, idegenbeli bajnoki helyosztón lőtt hetest a döntetlen utáni „szétlövésben”. Ákos bá’ ötlete alaposan meglepte a videófelvételek kottájából védő Kristiansent, aki ezúttal tanácstalan volt, Erika bevágta a büntetőt, így 18–15-nél ismét a kezünkben volt a kupa. Már csak harminc másodpercet kellett kivédekezni: kettős emberhátrányban, egy 19 éves kapussal a fal mögött. Emberfelettit produkáltak a pirosmezes hölgyek, de megoldották! Fél perc négy a hat ellen, de mindig, minden kapu felé vezető út le volt zárva, s amikor Duvholt minden mindegy alapon nekiugrott László Krisztinának már lejárt a második félidőre szánt 1800 másodperc utolsó egysége is.

És ez volt a Hódosban minden idők legnagyobb pillanata!

Másodpercek alatt telt meg a küzdőtér eksztázisban ünneplő szurkolókkal, mindenki ölelgetett mindenkit. Ekkor lehetett némi következtetést levonni, hogy mennyien is lehettek a meccsen, hiszen már tele volt a küzdőtér emberekkel, de még mindig zsúfolt volt a lelátó!

A spontán ünneplés után következhetett a hivatalos rész: Csapó Erika vehette át a kupát Jozef Ambrustól. A DVSC megcselekedte azt, ami a sorozat történetében sem 1996 előtt, sem azután nem sikerült egyetlen klubnak sem: megvédte címét az EHF Kupában!

EHF KUPA, DÖNTŐ, VISSZAVÁGÓ 1996. május 12.
DVSC-Symphonia–HK Larvik (norvég) 18-15 (8-6).

Kupagyőztes: a DVSC 38–38-as összesítéssel, idegenben lőtt több góllal.

Az 1995/96-os EHF Kupa-győztes DVSC névsora: Irina Szamozvanova, Szopóczy Brigitta, Szász Mária (kapusok), Kókainé Molnár Erzsébet, Sándor Csabáné Sipos Éva, Jeddi Mária, Katkó Andrea, Nyilas Tünde, Virincsik Anasztázia, Zupkó Judit, Borók Rita, Csapó Erika, Szász Andrea, Csirinyi Csilla, Halcsik Ildikó, László Krisztina.

Vezetőedző: Köstner Vilmos. Edző: Horváth Ildikó. Klubelnök: Erdei Zoltán. Szakosztály-igazgató: Komáromi Ákos. Technikai vezető: Németi Gyula. Masszőr: Tordai Mihály. Orvos: Petri Attila. Marketing-vezető: Gurics Attila