A novemberi Eb után kőkemény időszak várt a csapatra. Az Európa Ligában hiába szereztünk nyolc pontot, nem jutottunk tovább a csoportból, a Fradi elleni idegenbeli pontszerzés viszont bravúr volt a javából!

Novemberben, a szlovén, észak-macedón, montenegrói közös rendezésű Európa-bajnokságon hat játékosunk (Vámos Petra, Bordás Réka, Hornyák Dóra, Füzi-Tóvizi Petra, Kácsor Gréta és Töpfner Alexandra) szerepelt a magyar keretben, így gyakorlatilag kiürült a DVSC SCHAEFFLER öltözője. Amíg zajlott a kontinenstorna, kiderült, hogy fehérorosz légiósunk, Karina Jezsikava anyai örömök előtt áll, így rá természetesen nem számíthatott a debreceni szakmai stáb a folytatásban. Karina pótlására Budaörsről érkezett a szerb-magyar kettős állampolgárságú Jovovics Jovana, akit néhány hét alatt próbált meg beépíteni a csapatba Szilágyi Zoltán.

Egyértelmű volt, hogy a bajnokság folytatása után a klub történetének egyik legsűrűbb időszaka vár a lányokra, hiszen a hazai pontvadászat mellett január elején elkezdődött az EHF Európa Liga csoportköre. A 2022-es esztendő utolsó hónapjában még „csak” NB I-es mérkőzések vártak a Lokira. December 3-án, az MTK otthonában tért vissza a tétmeccsek útjára a csapat, s bár a második félidő derekán öt góllal is vezettünk, végül csak Vámos Petra utolsó másodperces góljával szereztük meg a két pontot (28–29). December 14-én következett a siófoki túra, s számunkra nagyon rosszul kezdődött a mérkőzés, hiszen Hornyák Dóra már az első percben megsérült, csapatkapitányunknak elszakadt a keresztszalagja, így az egész szezonra elveszítettük őt. Ennek ellenére remek első félidőt produkáltunk, 18–10-re vezettünk a szünetben. A folytatásban is mi szereztük az első gólt, már kilenc egységnyi volt a két csapat között a különbség, amikor egyszerűen elvesztettük a fonalat. Kimaradtak a ziccerek, hibáztunk védekezésben, buta kiállításokat szedtünk össze. Az addig tétova házigazdák kezdték elhinni, hogy van visszaút a meccsbe. Amikor pedig közeledtek, vérszemet kaptak, s innen már nem volt visszaút. Kikaptunk 28–26-ra, elvesztettük Hornyák Dodót, három nappal később pedig a Vácot fogadtuk a Hódosban…

A szezon egyik kulcsmeccsén a 40. percig tökéletesen működött a gépezet, 26–18-ra vezettünk, amikor újra jött egy rövidzárlat. Kapkodás, hibák, éledező rivális, mindezek együtt azt jelentették, hogy rohamosan fogyott az előny, amelyből egygólnyi azért megmaradt, 34–33-ra nyertünk. A két pont volt a legfontosabb…

Karácsony előtt két nappal a NEKA otthonában volt jelenésünk, s ha nem is jó játékkal, de nyertünk 27–23-ra. Az óesztendő utolsó előtti napján a Győrt fogadtuk a Hódosban, s nagyon közel voltunk a bravúrhoz. Nem csak rajtunk múlt, hogy a végén a győriek örülhettek (30–31). Az ETO ellen mutatott játék a vereség ellenére bíztató volt az EL-csoportkör rajtja előtt…

Január 7-én, hazai pályán, a későbbi döntős dán Nyköbing ellen kezdtük meg az Európa Liga csoportkörét, s egy végletekig kiélezett meccsen nyertünk 28–27-re, ám ezen a találkozón megsérült Jovovics Jovana könyöke, így őt is hónapokra elveszítettük….

Majd következett a szezon legnagyobb dobása. Négy nappal a dánok elleni győzelem után pontot szereztünk az Elek Gyula Arénában, a Ferencváros otthonában. Újabb négy nap, és Kaproncán, több mint száz Loki-szurkoló előtt két pontot szereztünk az EL-ben (20–26), így két kör után szászszázalékos teljesítménnyel álltunk a C-csoportban. A harmadik fordulóban, a Sola otthonában is szerezhettünk volna pontot, ám a végjátékot elrontottuk, így a norvégok örülhettek (30–25). Következett egy szusszanásnyi szünet az Európa Ligában, így január utolsó hetében játszottunk két hazai bajnokit. Legyőztük a Békéscsabát, majd a Kisvárdát. Február első szombatján visszavágtunk a Solának a Hódosban (25–21).

A Nyköbing elleni idegenbeli meccsre rossz előjelekkel utaztunk, hiszen Bordás Réka bokasérülése miatt nem tarthatott a csapattal, így esélyünk sem volt a későbbi finalista ellen. A szezon legnagyobb vereségébe szaladtunk bele Dániában (34–22).

Sajnos a zárófordulóban a Podravka elleni hazai meccsnek már nem volt tétje, hiszen a Sola–Nyköbing meccsen olyan eredmény született, amelynek köszönhetően a két északi együttes kéz a kézben besétált a negyeddöntőbe. Így a horvátok elleni 32–31-es győzelem után azt konstatálhattuk, hogy hiába szeretünk nyolc pontot, nem folytathattuk szereplésünket a második számú európai kupasorozatban. Ilyenre korábban soha nem volt példa a sorozat történetében.