Három évre szóló profi szerződést kötöttünk a DVSC Kézilabda Akadémia tehetséges, junior válogatott kapusával, Majoros Grétával.
A 2007-es születésű, szegedi nevelésű kapus valamennyi korosztályos válogatottban szerepelt eddig, jelenleg a junior nemzeti csapat oszlopos tagja. 2024-ben bronzérmes lett a magyar ifjúsági válogatottal a Kínában rendezett világbajnokságon. Tavaly nyáron csatlakozott a DVSC Kézilabda Akadémiához és akkor kezdte el jogi tanulmányait a Debreceni Egyetemen. Az őszi szezon folyamán kiváló teljesítményt nyújtott mind az U20-as bajnokságban, mind az NB I/B-s küzdelemsorozatban. Nem véletlen, hogy klubunk profi szerződést ajánlott neki, amit a játékos örömmel elfogadott. A megállapodás három évre szól.
Hamar bizonyítottad, hogy érdemes veled hosszú távon számolni. Alig fél éve érkeztél Debrecenbe és máris arról beszélgetünk, hogy profi szerződést kaptál egy Bajnokok Ligájában szereplő klubtól…
Őszintén szólva váratlanul ért, mert tényleg nem gondoltam volna, hogy fél év után már profi szerződésem lesz egy NB 1-es csapattal, amelyik ráadásul a Bajnokok Ligájában szerepel. Természetesen nagyon örülök neki, hiszen nem titkolt vágyam volt, hogy egyszer profi sportoló lehessek. Ez most összejött és hatalmas motivációt ad a folytatásra nézve.
Már egyetemet is annak tudatában választottál, hogy hátha esetleg a DVSC-ben tudsz majd játszani?
Igen, abszolút tudatos döntés volt. A DVSC miatt választottam Debrecent. Szerencsés egybeesés, hogy itt van egy színvonalas egyetem is, ahol egyébként jogot tanulok. A döntés előtt több edzőmmel is konzultáltam arról, hogy hová tudnék menni, hol tudnám folytatni még magasabb szinten a kézilabdát és egyértelműen Debrecen volt a legjobb választás.
Milyen típusú kapusnak vallod magad?
Szerintem kiegyensúlyozott vagyok a pályán is és a pályán kívül is. Igyekszem mindig stabil teljesítményt hozni és a megbeszéltek alapján védeni, mert így tudom igazán segíteni a csapatot. Az is előfordul, hogy katarzisban védek, bár ez ritkábban történik meg, de ha mégis, akkor az még inkább tud javítani a teljesítményemen.
Miért dönt úgy egy kislány, hogy kapus lesz? Azért ez egy különösen veszélyes szakma…
Valóban, egyébként ez egy vicces sztori. Amikor elkezdtem kézilabdázni Sándorfalván, a Tisza Volánnál, emlékszem, hogy apukám azt mondta az első edzés előtt, hogy mindegy melyik posztot választom, csak ne kapus legyek. De mivel én voltam az új lány, engem raktak be a kapuba és aztán ott ragadtam. Szerintem most már apukám sem bánja és én sem bánom, mert nagyon szeretek védeni.
Jogot tanulsz és úgy tudom komoly ambícióid vannak a tanulást illetően, emellett ott van a kézilabda. Melyik élvez elsőbbséget? Hol látod magad öt év múlva?
Nem könnyű összeegyeztetni az élsportot és a tanulást. Az első félév végén le is vontam a megfelelő következtetéseket és már tudom, hogy min kell változtatnom, mert egyáltalán nem volt könnyű ez a pár hónap, ráadásul még tart a vizsgaidőszak. A jövőmben a sport élvez elsőbbséget, de nem tudok mindent feltenni a sportkarrieremre. Szerintem nagyon fontos, hogy legyen egy „B” opció is. Már nyolcadikos koromban eldöntöttem, hogy jogot fogok tanulni és sportjogászként szeretnék majd egyszer elhelyezkedni. Öt év múlva? Nagyon szeretném, ha addigra stabil NB I-es játékos lennék, aztán az aktív sportkarrierem után szívesen lennék sportjogász.
Maradjunk abban, hogy profi kézilabdázó leszel és jövő nyáron majd Jessca Ryde és Ada Placzek mellett harmadik számú kapusként elkezded a felkészülést az első csapattal. Megvan benned az a versenyszellem, ami ahhoz kell, hogy helyet követelj magadnak az NB I-es csapatban is?
Természetesen az a célom. Szeretném, ha a kézilabdába fektetett munkám megtérülne és stabil helyet tudnék kiharcolni magamnak, de nem szeretnék irreális vágyakat megfogalmazni. Először szeretnék beleszokni az NB I-es közegbe, rendszeresen edzeni az első csapattal. Az már önmagában komoly fejlődési lehetőséget jelent, hogy más nemzetiségű, válogatott kapusokkal tudok együtt készülni, ez szerintem pozitív hatással lesz rám. Szeretnék a jövőben is jól teljesíteni, hogy egyszer majd a szűk keret tagja lehessek.
