Kézilabda pályafutása befejeztével új pozícióban dolgozik tovább a klubnál Deonise Fachinello. Sportigazgatóként elsősorban az új játékosok felkutatása lesz a feladata. 

Deonise Fachinello neve Debrecenben akkor került képbe, amikor az elmúlt év végén, sérülések miatt alaposan megtizedelődött a Loki kerete. A brazil világbajnok tavaly nyáron már befejezte kézilabdás pályafutását, ám a DVSC Schaeffler hívó szavára, fél évvel később újra edzésbe állt. Ahol tudott, segített. Siófokon például 5 gólt szerzett, amivel oroszlánrészt vállalt a győzelemből. Szerződése (játékosként) a nyáron lejárt, de mint kiderült, marad a klubnál.

– Szóval, Deo, úgy tűnik, hogy most már tényleg véget ért a játékos pályafutásod. Ez már végleges, vagy esetleg változhat még a jövőben?

– Nem, azt hiszem, ez már tényleg végleges döntés. Sok-sok éven keresztül kézilabdáztam a legmagasabb szinten, rengeteg fontos mérkőzésen játszhattam a válogatottban, a Bajnokok Ligájában, vagy éppen az EHF Kupában és azt gondolom, hogy eljött az ideje annak, hogy mást is kipróbáljak. Szóval most már tényleg visszavonulok, ez biztos.

– És nem fog hiányozni a kézilabda? Az edzések, a meccsek, az izgalmak?

– Az edzés és a sok munka a felkészülési időszakban egyáltalán nem fog hiányozni. De az az érzés, amikor mérkőzést játszunk, az adrenalin, az azzal járó érzelmek, a küzdelem, a győzni akarás, ezek nagyon hiányoznak természetesen. De azt gondolom ideje elengedni mindezt, és más területen keresni az izgalmakat.

– Egyébként hogy érzed, ha nagyon kellene, vissza tudnál még térni a pályára? Ha mondjuk, Szilágyi Zoltán azt mondaná, hogy ismét szükség van rád.

– Ez egy meglepő kérdés. Nem tudom, nem hiszem, hogy vissza tudnék térni még egyszer. Persze, ha nagyon nagy szükség lenne rá, nyilván megpróbálnék segíteni, de tényleg csak végszükség esetén. Egyébként szó se lehet róla!

– Oké, beszéljünk most már az új pozíciódról. Mit is fogsz csinálni innentől kezdve?

– A klub sportigazgatójaként dolgozom tovább és az lesz az elsődleges feladatom, hogy segítsek olyan játékosokat találni, akiket érdemes leigazolni. Lehet az akár egy fiatal tehetség, vagy egy tapasztaltabb játékos, az a lényeg, hogy tudjon segíteni a csapatnak, legyen szó bármelyik posztról, kapus, beálló, átlövő, stb. Lehet, hogy a jövőben egyéb feladatokat is ellátok majd, erről egyeztetünk még az ügyvezetővel, de most elsősorban ezzel foglalkozom.

– Akkor bizonyára nézted az ifjúsági világbajnokság mérkőzéseit. Láttál esetleg máris olyan játékost, akiről azt mondanád, hogy érdemes lenne leigazolni?

– Igen, rengeteg mérkőzést láttam, sőt már beszéltem is néhány játékossal, illetve edzővel, akiket korábbról ismerek, szóval igen, máris van néhány név a fejemben.

– Ez egyelőre titok, ahogy látom.

– Igen, ez titok. Nem mondanék neveket, erről csak Szilágyi Zoltánnal és Ábrók Zsolttal egyeztetek. Ők döntenek arról, hogy végül kiket igazolunk le. Én csak összeírom a neveket és javaslatot teszek egy-egy játékos szerződtetésére, de Zoli és Zsolt hozza meg a végső döntést, nem én.

– Több országban is megfordultál játékosként. Hogyan tudod majd hasznosítani az ott szerzett tapasztalatokat az új pozíciódban?

– Különböző országokban játszottam és rengeteg játékost, edzőt ismerek, illetve a különböző játékstílusokat is, ami hasznos lehet. Nekem az a dolgom, hogy felmérjem, vajon például egy Spanyolországban, a spanyol bajnokságban játszó kézilabdázó stílusa passzol-e a mienkhez. Ha igen, akkor javasolhatom a leigazolását. Így tudom hasznosítani a korábbi tapasztalataimat.

– És több nyelven is kitűnően beszélsz, szóval a kommunikáció nem lehet gond.

– Igen, ez nagy segítség.

– Hány nyelven is beszélsz?

– Franciául, spanyolul, portugálul természetesen, angolul – ez utóbbit azért próbálom még fejleszteni, mert szerintem fontos – megértem a román nyelvet, mert ott is több évig játszottam és a némettel is megbirkózom, bár sokat felejtettem, mert rég volt már, mikor Ausztriában kézilabdáztam és azóta nem nagyon beszéltem németül. De mostanság leggyakrabban az angolt kell használnom.

– Mik a céljaid az új pozíciódban? Mi tenne elégedetté mondjuk az év végén, vagy a következő év végén?

– Az a célom, hogy segítsek a klubnak fejlődni, magasabb szintre lépni, hogy napról-napra profibbá váljon. Személyes célom pedig az, hogy mindent megtegyek annak érdekében, hogy új játékosok érkezzenek a klubhoz. Aztán szeretném segíteni az új játékosokat abban, hogy jól érezzék itt magukat, hogy jobb játékossá váljanak itt, mert akkor a csapat is fejlődni tud. Ez a munkám – és, hogy is mondjam – a hitvallásom is. Segíteni a klubnak jó játékosokat találni és fejlődni, hogy évről-évre magasabb szintre jusson.

– Sok sikert kívánok az új munkádhoz!

– Köszönöm.