A 26 éves svéd válogatott irányító, Daniela De Jong nyártól a DVSC SCHAEFFLER játékosa lesz. A kézilabdázó a SCM Ramnicu Valcea együttesétől érkezik és kétéves szerződést írt alá. 

Daniela De Jong neve minden bizonnyal ismerősen cseng a DVSC SCHAEFFLER szurkolói számára. Még ha nem is feltétlenül kellemes emlékeink fűződhetnek hozzá. Novemberben, a Valcea elleni Európa Liga-selejtezőkön mindkét mérkőzésen pályára lépett és mindkét alkalommal a legjobbak között volt, amellett, hogy összesen tíz gólt lőtt. Pályafutását a svéd elsőosztályú Skuru IK-ban kezdte, ahol hét évig játszott. 2021-ben bajnoki címet, 2022-ben pedig kupát nyert a csapattal. Innen igazolt 2022-ben a román SCM Ramnicu Valcea együttesébe. A 177 centiméter magas irányító a svéd válogatott stabil kerettagja, mellyel 2021-ben ötödik, 2023-ban pedig negyedik lett a világbajnokságon. 

– A legfontosabb kérdés: hogy vagy? Sérülés miatt egy ideje nem játszottál a Valcea-ban.
– Igen, a hátammal van gond, de egyre jobban vagyok, köszönöm. Szorgalmasan járok kezelésekre és úgy érzem, ezek hatásosak. Bízom benne, hogy hamarosan visszatérhetek a pályára. Keményen dolgozom azért, hogy ez minél hamarabb megtörténjen.
– A szurkolóinknak nemigazán kell bemutatni téged, hiszen novemberben két meccsen is láthattak játszani a Valcea-ban. Az Európa Liga párharc során 10 gólt lőttél ellenünk. Ez nem volt szép tőled…
– Ó, igen, bocsánat (nevet), de hát profi játékosként ez a dolgom. Egyébként két kőkemény meccset játszottunk a Debrecen ellen, ami igazi kihívást jelentett számomra és a csapatom számára is. Én egyébként imádom az ilyen kiélezett meccseket, mindig nagyon feldob, ha komoly tét van és szerencsére jól is megy a játék az ilyen mérkőzéseken.
– És milyen a sors, nyártól éppen a novemberi Európa Liga ellenfél játékosa leszel. Hogy jött össze ez az átigazolás?
– Az a helyzet, hogy már azelőtt nagyon jó véleménnyel voltam a debreceni csapatról, mielőtt megkerestek. Több meccsüket is megnéztem a neten és nagyon jó dolgokat hallottam Kristintől és Jessica-tól (Thorleifsdóttir és Ryde – a szerk.). Mondták, hogy milyen jó fejek a lányok, a szakmai munka is rendben van, nagyon profik a körülmények és hogy tetszik nekik a város is. Szóval nagyon meggyőzőek voltak, illetve nekem is imponált, hogy a tárgyalások közben éreztették velem, hogy engem akarnak, úgyhogy nem volt nehéz döntés. Már alig várom, hogy csatlakozhassak a lányokhoz mert szerintem egy modern, gyors kézilabdát játszó együttesről van szó, ami tele van nagynevű válogatott játékossal. Nagy kihívás és egyben megtiszteltetés is, hogy tagja lehetek ennek a csapatnak.
– Ahogy beszélsz a leendő csapatodról, az derül ki, hogy szakmai szempontból is alaposan kielemezted, mielőtt döntöttél. Úgy érzed, hogy feküdne neked a DVSC SCHAEFFLER stílusa?
– Abszolút. Az a gyors kézilabda, amit a Debrecen játszik egyértelműen passzol az én játékstílusomhoz. A csapat a lerohanásokra épít, amiben – talán mondhatom ezt – én is jó vagyok. Ugyanakkor vannak rafinált, technikás megoldások is támadásban, amik tőlem sem állnak távol irányítóként. Azt gondolom, hogy ebben a csapatban még jobb játékos lehetek, tudok fejlődni, szóval nagyon várom már.
– Beszéltünk a két svéd játékosról, Kristin Thorleifsdóttir és Jessica Ryde is a csapattársad lesz Debrecenben. Nos, ők remekül beilleszkedtek és abszolút húzóemberré váltak, amellett, hogy meg tudnak őrülni a pályán a győzelemért. Ez a mentalitás jellemző rád is, te is ilyen „őrült” vagy?
– Igen, én is ilyen őrült vagyok, ha ezt pozitív értelemben gondoltad. Egyébként nagyon szeretem Kristint és Jessica-t, éppen azért, mert mindig jókedvűek és pozitív energiát sugároznak. Ilyenek a hétköznapokban és ilyenek a pályán is, ami szerintem nagyon kell ahhoz, hogy sikeres legyen egy csapat. Bízom benne, hogy ehhez én is hozzájárulhatok majd a saját pozitív energiámmal és kisugárzásommal.
– A svéd Skuru Ik volt az első profi csapatod. Ott is nevelkedtél? Hogy indult a karriered?
– Stockholmban születtem és olyan 15 éves lehettem, amikor a Skuru-hoz szerződtem, ahol hét évet töltöttem, de azt nem mondanám, hogy az volt az első profi csapatom, mert akkoriban még folyamatosan tanultam a sport mellett és dolgoztam is. Volt olyan időszak, amikor reggel hatkor keltem, mert még bementem dolgozni az edzés előtt, Svédországban ugyanis nem nagyon lehet megélni a kézilabdából. Szóval az első profi csapatom igazából a Valcea. Én egyébként nagyon jól érzem magam Romániában is. Jó döntést hoztam, mikor három éve ide szerződtem. Nekem teljesen új volt, hogy a nap 24 órájában csak a kézilabdával kell foglalkoznom, és csak arra kell koncentrálnom, hogy még jobb játékos legyek. Szóval élvezem a profi létet, mindig is erre vágytam.
– Beszéljünk a válogatott karrieredről is! Két világbajnokságon is részt vettél korábban, de a párizsi olimpiáról lemaradtál, pedig a negyedik helyen végzett Svédország. Van benned hiányérzet emiatt?
– Igen, persze. Peches évem volt tavaly, hiszen először a kezem törtem el, majd a hátam sérült meg, szóval nem sokat tudtam segíteni a válogatottnak. De emiatt csak még elszántabb vagyok, mert komoly céljaim vannak a válogatottal is. Igyekszem még jobb játékossá válni és még keményebben küzdeni azért, hogy újra kerettag lehessek.
– És mik a személyes céljaid a debreceni időszakot illetően?
– Elsődleges célom az, hogy a Bajnokok Ligájában szerepelhessek a csapattal. Emlékszem rá, hogy tavaly micsoda bravúrokat hajtott végre a Debrecen, ezt szeretném én is átélni. De én mindig minden meccset meg akarok nyerni. Azt szeretném, ha stabilan kiemelkedő teljesítményt tudnánk majd nyújtani, mert szerintem a játékosállomány meglesz hozzá. Az a vágyam, hogy igazi, nagy téttel bíró meccseket játsszunk majd telt ház előtt, ahol nagy a nyomás, mert ezek a mérkőzések adnak nekem igazán energiát. Imádom az ilyen kihívásokat.